Forma-oldó…

 

Hol a szép csak a rettenetes kezdete!

 

Kit gyönyörködtet a Fidesz, ha kirakatilag is már megrendítő voltát láttatja… (?) - egy ellentmondás vívódásában a lehetséges, már valóságában annál reálisabb képlet, ám bárhogy van, és bármiféle lehetséges választ adunk a mondanivaló-részt rövidre kell zárnunk, ahogy válogatunk képeiben – egy-egy rész jelzi így is a sajátos személyiségüket…

„A Fidesz a külpolitikában is agresszívan lép fel, főleg úgy, hogy felhasználja hozzá a szomszédos államokban élő magyarokat. Emellett a gyanús fajteológiai turánizmus a kelet felé igazodó új magyar külpolitika eszményképe lett, keretében kihangsúlyozzák a magyarok rokonságát nemcsak a közép-ázsiai népekkel, hanem Iránnal is. A Jobbik képviselői rendszeresen találkoznak a budapesti iráni nagykövettel és a szálak más vonalon is összefonódnak, ideértve, hogy a párt sürgeti a gazdasági együttműködés kiépítését…”

Félő azonban, hogy még agresszívabbá válnak a támadások, mindazok ellen, akik fenyegetve érzik magukat a gyűlölet vezérelte kivetítéstől, éspedig annál inkább, minél inkább hiábavaló kísérletnek bizonyulnak az Orbán-kabinet gazdaságpolitikai intézkedései, mármint hogy autoriter válságmegoldási modellekkel szálljon szembe a világpiac törvényszerűségeivel…

Változatlanul a különbségek, ahogy a „Fő” az ember társadalmi világában mozog, hol már a tavasz is ellenség! Valóságában már mindenütt a fő-szólam, érzetileg is mely belém lopakodva átír mindent, és- mert mindenünkből kifoszt „megújulásra” – mondatja már jóval a „betegség” előtt, hogy „Kurta a ma, de még kurtább a holnap – és még kurtább lesz a holnapután.”

„… a történelempolitikára épülő áldozati mítosz, a nemzetiszocialista idők tettes és áldozat szerepkörének villámgyors felcserélése, a külpolitikai revansizmus és irredentizmus, a cigányellenes uszítás, az antiszemitizmus, a demokrácia leépítése és a szociális ellentétek kiéleződése legalábbis megnyitja az utat a fasizmus lehetősége felé.”

Erkölcsi rendjében a ma túlon-túl is falánk, ahogy rikácsol a jogtalan „tulajdonos (kizárólagos hatalom tényével, s az előzetesen csalásaival megalapozott tettein a demokrácia és intézményeinek leépítésén keresztül– szabályokkal elferdített valóján mindent magához húz a hatalom) – és szabály-torzító tetteivel alapozza „örök”- rendjét, átírva többszörösen – az ember méltóságát is megnyirbáló erőszakkal…

Bizony sok-sok utat nyitott mindenféle rossznak, amiket sejtelmességével, titokzatosságával, de leginkább benne rejlő hamisságával inspirált Orbán! És már szép lassan, de biztos és erős léptekkel fonódik eggyé a „Jobbikkal”!
„Eközben a két párt ideológiai vonatkozásai igencsak fedik egymást, de a Jobbik sok esetben hangadóként és a nemzeti politika diktálójaként maga előtt tolja a kormányt… nacionalista harcmező központi területének nevezi a gazdaságot. A jobboldali antikapitalizmus az ellentéteket a külső ellenség ellen létrehozott népközösség útján igyekszik elrendezni. Ezt látni a bankok elleni harcban, valamint az ún. termelő kapitalizmus támogatásában, amihez határozott munkaerkölcs és egy csak kényszermunkaként jellemezhető autoriter foglalkoztatási rendszer társul. Utóbbi elsősorban a romákat sújtja.

A Fidesz, amely előzékeny engedelmességet tanúsít a nyíltan zsidóellenes és rasszista Jobbik iránt, lélegzetelállító módon hajtja keresztül a társadalom autoriter átalakítását.”

Egyre több ugyanis az antiszemita incidens, nem beszélve Gyöngyösi Márton listázós javaslatáról. Az esetek – párosulva a gyengülő forinttal, a robbanó munkanélküliséggel, valamint az állampapírok bóvli minősítésével – ijesztően emlékeztet arra, amit csak egymásba-fonódó jelzések és azok jelentésein egy régmúlt (Horthy időkre hajazó) és megújuló „ihlet” jelenthet… mit számít már milliók kétségbeesése és keserűsége – nékik csak gazdagodást jelent!

Osztrákok véleménye sem különb egy percenttel sem…

Egy "klasszikus értelemben vett, többségképes, autoriter-népies mobilizálás" lehetőségét mégis sokkal inkább egy olyan országban kell keresni Griger szerint, mint Magyarország.

Összehasonlító országtanulmányokban az idegenellenesség és klasszikus antiszemitizmus terén "rendszeresen vezető helyen állnak" a magyarok - írta.

Teszem hozzá: és éppen most – és ezért – amikor az ország legértékesebb elemei kiszorultak vagy önként visszahúzódnak épp a szellemi közéletből, amelyet egyre inkább eláraszt az értelemellenesség, amelyet Radnóti után szabadon: „befontak a balhitek és a vad kényszerképzetek”!

 „Mindig annak van igaza

aki vakmerőbben hazudik.” (!)

 És a nép – az áldott – elszántan megfosztja magát minden jótól! A véletlen kaland adta lehetőségén nem él a vizsgálattal – legyen az ön- vagy társadalmi – mert nem lát bele, elvakított a sok kiforgatott értelmezéstől, amely történetét tartalmazza – és nem számol a hangulati következménnyel, érzelmi pillanatába rejtett indítékával - csak vakon tapogat egy sejtelmes cél felé! Ahol, amíg az önkény erejének megállapítása „képességeik” mentén adja harcos „forradalmiságát” már drámává is sűríti a létet - minden ellentétet, melynek kényszerében már fáradhatatlan a hatalom a maga gazdagítására! Belovagol a „Fő” kormányzói mivoltában, amikor is életbe lépteti „korona-tanát”!

 

Választásról ismét egy vélemény: „Nem utolsósorban az új választási törvény miatt az ellenzéknek még összefogás esetén sincs reális esélye a győzelemre 2014-ben. Nem csoda, hogy egy sor vezető értelmiségi már elhagyta az országot…”

Az újdonságtól való rettegés, a zsigeri bizalmatlanság, az informatikai analfabetizmus konzerválta az alkotmányellenes állapotok és sok-sok újszerű intézkedés miatt felvetett csalási lehetőségek mellett a szabályozási pontatlanság indirekt módjain át a mindig-más- lehetőségeit… amikkel a végleges választási eredmény alakulását is befolyásolhatja a hatalom! Átírják – ha kell, ha szükséges – az alkotmányt ismét akár többszörösen is, akár az utolsó pillanatban is!

Szóval rezeg a léc, de valami biztosan… és ezekre felfigyelt Európa is! Szemlélete elferdült: nyüzsgő és értük áradó lét megnyilatkozásaképpen ragadja meg az újabb lehetőségét (akár csalással is – a mellémagyarázás már megy!) a Fidesz, ám semmit nem bíz a véletlenre – tesz-vesz eltereli a figyelmet mindig mással és mindig másról, megzavarja a közéletet, hazugságaikat hazugságokkal bizonyítja (lásd: a rezsicsökkentés lényegi részeit is!), szavazatgyűjtés, amit támogatásként taglal (vetíti elénk) magától értetődő helye van a hazug szónoklataikban (megy az önfényezés)!

Egyszóval: marad az egymásra mutogatás, a tárgyalás- és kompromisszumképtelenség, a rendszer pedig szép lassan összeomlik… avagy egy csalássorozat részeseivé válhatunk! Mert mindig történik valami! A fantázia végtelen s ilyen jellegű jövőt is alkot, hol a szónoklatok, magyarázatok adják – igaz-hazug módon – az egymásra-találás „boldogságát”, biztonságát s az adott pillanaton túlmutató állandóság érzetét az öncsalás – önámítás absztrakcióin!

Nem véletlenül, mert konkrétabb teret nem teremt, de maguknak (a hatalomban és gyakorlóinak) már-már időtlenséget sugall, míg- még mi a többség egy megvadult jelenben élhetjük meg tetteik erejét, miután e társadalomban a mindennapok prózájától meggyötört élethelyzeteket kaphatjuk csak magunknak ajándékul! Hát így szavazz!

Visszahozhatatlan után már nem nyúlhatunk, és mindegy is hová húzod az X-t a Fidesznek feloldozást adsz múltbéli bűnei alól! Én nem választok, számomra a bojkott az egyedüli járható út!

Az MSZP elég bajt okozott így is, hogy az elején a Fidesz „munkája” , ami még csak a kizárólagos hatalom megszerzésére irányult, és még nem vált gyakorlattá (mára már gyakorlati tényét „élvezzük”!)- nem ismerte fel lehetőségét és elszalasztotta azt a történelmi pillanatot, amellyel visszafordíthatta volna – jó irányba – az ország szekerét…

Azt sem ismerték fel - és itt már az összes ellenzéket hibáztathatom - hogy a 2/3 maga a diktatúra (bárhogy is magyarázzák már!)! Kire is adhatom voksomat, hogy lelkiismeretem tisztán legyen és ily módon a tükre sem torzan? Senkire!

Nem érezhetek olyan kényszert, amely a szavazófülkébe vigyen… hogy választásban tollal a kezemben váljak áldozattá vagy csak eszközeivé akár egy „régi-újnak”, akit én e tettel mossak tisztára majd… szabad prédának nem vetem magamat!

Megadom magamat felemelt kézzel a sorsnak?

A láng kihunyt,

A mű romjaiban. Megriadt

Lét magába buggyant- pórázzal álmatag

Közönyébe zárt a tapasztalat.

Határaim el-eltolódnak,

Hol meg összefolynak,

Sajátosan fogad magába,

Hol jobb- bal, már nem talál utat (!) –(szőke)

2013.04.08.

Oldal: Forma-oldó...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat