Csapdák hálójában.

Kalapács János blogja

 

Facebookon is fellelhető írásaiból

Liberális uralom. NAT 2 és a NAT 3

Sziasztok,

Az alapkeretet megtartva a második hivatalosan elfogadott NAT-ban (NAT2, 2003), az első változathoz képest mind szerkezeti, mind tartalmi szempontból, több jelentős változás történt.

A NAT1-re jellemző kétpólusú tartalmi szabályozás rendszere lényegében változatlan maradt (kerettantervek és a helyi, intézményi tantervek), de a részletes követelmények elmaradtak, helyükre a tanulás lényegét jobban kifejező fejlesztési feladatok kerültek.

Kompetencia alapú oktatás

A központi anyag a NAT1-hez képest rövidebbé és áttekinthetőbbé vált. A hangsúly a tartalomról a tanulás nyugaton elterjedő kompetencia alapú koncepciójára helyeződött át.

Újítás volt az is, hogy a fejlesztési feladatokat az oktatási rendszer egész felmenő évfolyamaira dolgozták ki (1-12. évfolyam), figyelembe véve, hogy a tankötelezettséget, 1996-ban a parlament 18. életévre meghosszabbította, aminek hatályát az 1998-ban iskolába lépő korosztálytól határozta meg.

(Megjegyzem, ennek fényében, némiképp javítva az előző részben tett kritikai észrevételemet, volt alapja a tíz osztályos MSZP elméletnek, amely a 16 éves tankötelezettséghez igazodott.)

 

A NAT 2 bevezetése felmenő rendszerben a 2004/05, tanévben kezdődött.

 

A központi dokumentumban vastagon megfogalmazódott a tárcát vezető liberálisok talán nem is olyan riasztó értékvilága. Néhány példa:

„- az angol nyelvre történő felkészülés: A középiskola a tanulói részére az angol nyelv elsajátításához szükséges felkészülés lehetőségét biztosíthatja tanórai foglalkozás megszervezésével, tanórán kívüli foglalkozás megszervezésével, másik középiskolával kötött megállapodás keretében, egyéni felkészülés megszervezésével és ahhoz kapcsolódó feltételek és konzultáció biztosításával.

– a kiegészítő kisebbségi oktatás: A kiegészítő kisebbségi oktatás a nyelvoktató kisebbségi oktatás követelményei szerint biztosítja a kisebbség nyelvének tanulását, az önismeret kialakítását, a kisebbségi jogok megismerését és gyakorlását.

– az iskolaotthonos nevelés és oktatás: Az iskolaotthonos nevelés és oktatás – a nem szakrendszerű oktatásra alapozva egységes keretbe foglalja a tanulók egyéni képességéhez igazodó fejlesztés teljes folyamatát, biztosítva a tanulóknak a pihenés, a kikapcsolódás, a szórakozás és a testmozgás lehetőségét.

– a képesség-kibontakoztató felkészítés: A képesség-kibontakoztató felkészítés a személyiségfejlesztés, a közösségfejlesztés segítségével járul hozzá a tanulási kudarcból, a szociális hátrányból eredő lemaradás csökkentéséhez, a tanuló egyéni képességének, tehetségének kibontakoztatásához, tanulási, tovább tanulási esélyének növeléséhez. A képesség-kibontakoztató felkészítés megszervezhető integrált felkészítésként is, ha a közösségfejlesztés és a személyiségfejlesztés a halmozottan hátrányos helyzetű és az e körbe nem tartozó tanulók közös felkészítése keretében valósul meg, kiegészülve a társadalmi kirekesztés minden formáját elutasító, a bármely oknál fogva hátrányos helyzetben lévők vagy kisebbségi közösségbe tartozók társadalmi beilleszkedését elfogadó és segítő készségek, képességek kialakításával.

– az alapfokú művészetoktatást folytató egységes iskola: Az alapfokú művészetoktatás követelményeit feldolgozó egységes iskola a művészetoktatás követelményeire történő felkészítéssel segíti az esztétikai-művészeti tudatosság és kifejező képesség kialakulását, megszilárdulását.

– a Hátrányos Helyzetű Tanulók Arany János Programja: A Hátrányos Helyzetű Tanulók Arany János Kollégiumi Program célja, hogy a kollégium és az iskola összehangolt pedagógiai tevékenység keretében, a kulcskompetenciák fejlesztésével felkészítse a hátrányos helyzetű tanulót a középiskola, a szakiskola megkezdésére, és segítse a tanulmányok sikeres befejezését. A Hátrányos Helyzetű Tanulók Arany János Tehetséggondozó Program célja, hogy az iskola és a kollégium összehangolt pedagógiai tevékenység keretében

– a tehetséggondozás és a tanulók tudásbeli, valamint kulturális különbségének megszüntetését szolgáló program alkalmazása esélyt teremt a hátrányos helyzetű tanulóknak a felsőoktatási tanulmányok megkezdéséhez és képességeik kibontakoztatásához.”

NAT 3

A NAT3-ra azért volt szükség, mert közben sor került az Uniós csatlakozásunkra s a nemzeti alaptantervben is erősítenünk kellett az unióhoz tartozásunkat.

A NAT3 alapozta meg az EU által javasolt kulcskompetenciák rendszerét.

A szerkesztők arra is törekedtek, hogy továbbfejlesszék a NAT2 tanulás koncepcióját. Hangsúlyt kaptak továbbá az általános és kiemelt fejlesztési feladatok, nem véletlenül, hiszen küszöbön álltak az első uniós támogatások pályázatainak kiírásai.

Előadás anyag 2007-ből

A NAT3 az életben való boldogulást előtérbe helyező hatékonyság elv megjelenésére is szolgáltat példákat:

– „A kulcskompetenciák fejlesztése Az iskolai műveltég tartalmát a társadalmi műveltségről alkotott közfelfogás, a gazdaság, a versenyképesség és a globalizáció kihívásai is alakítják. Az Európai Unió országaiban a kulcskompetenciák fogalmi hálójába rendezték be azokat a tudásokat és képességeket, amelyek birtoklása alkalmassá teheti az unió valamennyi polgárát egyrészt a gyors és hatékony alkalmazkodásra a változásokkal átszőtt, modern világhoz, másrészt aktív szerepvállalásra e változások irányának és a tartalmának a befolyásolásához. Ezért lett az iskolai műveltség tartalmának irányadó kánonja a kulcskompetenciák meghatározott rendszere. Az oktatásnak – mind társadalmi, mind gazdasági funkciója miatt

– alapvető szerepe van abban, hogy az európai polgárok megszerezzék azokat a kulcskompetenciákat, amelyek elengedhetetlenek a változásokhoz való rugalmas alkalmazkodáshoz, a változások befolyásolásához, saját sorsuk alakításához. A kulcskompetenciák azok a kompetenciák, amelyekre minden egyénnek szüksége van személyes boldogulásához és fejlődéséhez, az aktív állampolgári léthez, a társadalmi beilleszkedéshez és a munkához. Mindegyik egyformán fontos, mivel mindegyik hozzájárulhat a sikeres élethez egy tudás alapú társadalomban. Felértékelődik az egyén tanulási kompetenciájának fejlesztése, mert az emberi cselekvő képesség az egész életen át tartó tanulás folyamatában formálódik. Sok kompetencia részben fedi egymást, és egymásba fonódik: az egyikhez szükséges elemek támogatják a másik terület kompetenciáit. Hasonló egymásra építettség jellemzi a kulcskompetenciák és a kiemelt fejlesztési feladatok viszonyát. A műveltségterületek fejlesztési feladatai a kulcskompetenciákat összetett rendszerben jelenítik meg. Számos olyan fejlesztési terület van, amely mindegyik kompetencia részét képzi: például a kritikus gondolkodás, a kreativitás, a kezdeményező képesség, a problémamegoldás, a kockázatértékelés, a döntéshozatal, az érzelmek kezelése

 

– A Tanulási esélyegyenlőség segítésének elve Minden tanköteles tanulónak törvényben biztosított joga, hogy számára megfelelő oktatásban részesüljön. Ennek érvényesítéséhez az iskolának (az iskolafenntartókkal, a családdal, a gondviselőkkel, szakmai és civil szervezetekkel együttműködve) a következő elvek szerint kell biztosítania a nevelő-oktató munka feltételeit – kulcskompetenciák megalapozása, megszilárdítása az 1-6. évfolyamon, folyamatos, egyénhez igazodó fejlesztés, a kulcskompetenciák bővítése az iskolázás további szakaszain;

– a tanulók tanulási nehézségeinek feltárása, problémái megoldásának segítése az iskolai nevelés-oktatás egész folyamatában és valamennyi területén;

– a tanulási esélyegyenlőség eredményes segítésének egyik alapvető feltétele a tanulók személyiségének megismerése, az ahhoz illeszkedő pedagógiai módszerek alkalmazása;

– a tanulók önmagukhoz és másokhoz viszonyított kiemelkedő teljesítményeinek, tehetségjegyeinek feltárása, fejlesztése a tanórákon, más iskolai foglalkozásokon és e tevékenység támogatása az iskolán kívül;

– adaptív tanulásszervezési eljárások alkalmazása;

– egységes, differenciált és egyénre szabott tanulási követelmények, ellenőrzési-értékelési eljárások alkalmazása”

Epilógus

Oktatási szakemberként számomra, értékvilágában, az időszak kétségkívül szimpatikus volt. Józan érvekkel bármelyik oldalról meggyőzhető vagyok, ugyanakkor nem tagadom, Magyarországon, a rendszerváltozás óta megnyilvánuló liberális felfogás közel áll hozzám. Számomra elfogadható s képviselhető.

Elit képviselőivel azonban itt-ott voltak s vannak problémáim. A mai napig.

Tapasztalataim szerint a hatalmi pozíciókban lévők egy része inkább képviselte a saját önös érdekeit, mint a liberális értékeket. Azok pedig, akik elkötelezettek voltak az értékrend irányában, tették/teszik ezt gyakran, a magyar társadalmi viszonyok, a közgondolkodás szintjének teljes figyelmen kívül hagyásával, szintmeghatározó, kirekesztő gőggel, megbocsáthatatlan türelmetlenséggel.

Összességében, véleményem szerint, a NAT2 és a NAT 3 is csupán papírhalmazok maradtak, gyakorlati haszon nélkül.

Oktatáspolitikai szempontból, azt gondolom, 1994-2010 között, a gyenge toldozgató-foltozgató MSZP néhány éve mellett, az egyetlen problémát maga az SZDSZ jelentette, a helyenként erőszakolt, erőltetett irányváltási kísérleteivel. Csupán példaként, amikor Magyar Bálint, miniszteri rendelettel 2003 szeptemberétől bevezette az integrált oktatást, tették ezt úgy, hogy a rendelet mellé, sem a tárca, sem a kormány nem adott a pedagógusok kezébe paripát, fegyvert s használható „szerszámokat”. Majd a piac „bejáratja”.

Egy-két ciklus, vagyis négy-négy év alatt lenyomjuk a társadalom torkán az integrált oktatást?

Nem vált be, mint ahogyan, bár nem vagyok jós, néhány éven belül, hamvába holt kísérletté enyészik majd a következő bejegyzésemben tárgyalandó keresztény nemzeti kurzus „cunamija” is.

-----------------------------

Megjegyzésem:

 

Íme- jól áll őrt a strázsa

miként

az ünnepet vigyázza - (szőke)

 

„A magyar iskolarendszer egy kicsit ahhoz a futóedzőhöz hasonlítható, aki az 1500 méteren indítandó versenyzőjétől az első 500 méteren ugyanazt az időeredményt várja el, amelyet az értelmes edzők és versenyzők az utolsó 200-300 méteren teljesítenek. Aki egy kicsit is ért az atlétikához, az tudja, hogy általában nem azok nyerik meg a versenyt, akik az első négyszázon a legjobb időt teljesítik. Ráadásul az 1500-as síkfutásban sohasem születnek 400-as vagy 800-as csúcsok. A példából kiindulva jogosnak érzem a kérdést: hova hajtjuk az első pedagógiai ciklusban a gyerekeket akkor, amikor a diákok döntő többsége 18 sőt 20 éves koráig benn marad az iskolarendszerben? Hova és miért ez a rohanás? A szülők egyre nagyobb hányada hét-, sőt nyolcéves korban akarja iskolába iratni a gyerekét, mert ezzel a stratégiával akarja megkímélni attól az értelmetlen teljesítménykényszertől, amelyet ma az iskola jelent”. (Magyar B.)

Az elmúlt évtizedben bekerült egy fogalom a gazdaság, az oktatás világába: az élethosszig tartó tanulás.

Ezt eleinte sokan csak a politikusok és a tudósok hangzatos fogalmának hitték. Nos, az életen át tartó tanulás egyre inkább mindannyiunk számára kézzelfogható igényként jelenik meg. A folyamatos tanulás persze nem a 21. században megjelenő igény, hiszen egy valamire való értelmiségi, de egy igényes mesterember is mindig tanult, követte a szakmája, tudományága fejlődését.

De a 20. század végén jelentős változás következett be e téren, mivel egyre több ember számára nemcsak a saját szakmáján belüli folyamatos tanulás válik szükségessé, hanem részint a gazdaság, részint pedig a tudományok, a technológiák gyors változása következtében újabb és újabb szakmákat kell megtanulni.

Az életünk során újabb és újabb feladatok, kihívások sorával kell szembenéznünk, s ezekre csak úgy tudunk eredményesen válaszolni, ha képesek vagyunk folyamatosan tanulni, új képességeket felfedezni magunkban, új készségeket elsajátítani. Az iskolának tehát egyre inkább tanulni kell megtanítania.

A tanulás egyik legfontosabb – ha nem a legfontosabb – alapja az olvasás, pontosabban az új ismereteket tartalmazó szövegek olvasása, megértése.

Csak olyan oktatáspolitikai gondolkodásnak van értelme, létjogosultsága, amely a gyerek érdekeinek, fejlődésének, fejlesztésének szempontjai felől közelíti meg a kérdést. Ma még inkább úgy látom, hogy e tekintetben nem a politikai belharcokban kell konszenzusra jutni. Én a szülőkkel szeretnék konszenzusra jutni, felismertetni velük, hogy a gyerekeiknek egy emberségesebb, feszültségektől, gyötrelmektől mentesebb iskola az érdeke.

Az ókori bölcsesség szerint nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Ennek analógiájára ma úgy gondoljuk, hogy nem lehet kétszer ugyanazt a reformot megkísérelni. Nem kívánjuk a NAT bevezetésekor elképzelt reformot ugyanúgy végrehajtani. Ugyanakkor eltökélt vagyok abban, hogy az alapozó szakasz meghosszabbítása érdekében szerkezeti változtatásokra van szükség. A reformnak elsősorban az alapozó szakaszban ma létező terhelés csökkentését kell céloznia.

A terhelés csökkentésére, a hagyományos ismeretek egy részének mellőzésére többek között azért van szükség, hogy ezek a fontos ismeretelemek helyet kaphassanak, polgárjogot nyerjenek az oktatásban. A hagyományos, a tudomány rendszere szerint szerveződő tantárgyi keretek fenntartása mellett nem lehet csökkenteni a tanulói munkaterheket, s egyszersmind nem lehet időkereteket biztosítani azoknak az ismereteknek, amelyek nélkül viszont tényleg nem lehet létezni egy modern társadalomban, nem lehet befogadni a modern kultúra egy jelentős hányadát. A NAT elvileg felkínálta a megoldást azzal, hogy a természettudományokat az ember és természet műveltségterületében integrálta a hagyományos fizika-, kémia- és biológiaoktatás helyett. Ugyanígy létrehozta a történelem- és a társadalomtudományok integrációjának lehetőségét. Hangsúlyozom, a lehetőséget teremtette meg.

Ugyanis a NAT műveltségterületekben történő tervezési logikája nem valósulhat meg a természettudományi tárgyak integrált tanítására felkészült tanárok képzése nélkül, továbbá olyan továbbképzési rendszer, posztgraduális stúdiumok nélkül, amelyek keretében a különböző természettudományi diszciplínákban diplomát szerzett tanárok nem készülnek fel a többi természettudományi terület tanításából.

Az iskola esélynövelő szerepe tehát döntően az alapozó szakasz sikerességétől függ, attól, hogy a szociokulturális hátrányokkal érkező gyerekek számára rendelkezésre áll-e elég idő arra, hogy pótolják azokat a hiányokat, amelyek korai szocializációjuk sajátosságaiból fakadnak. Tudomásul kell venni, hogy egy rétegezett társadalomban mindig vannak olyan csoportok, rétegek, akiknek a gyerekei lassabban, más pedagógiai technikákkal fejleszthetőek. S tegyük hozzá, nem is csak a szociokulturális tényezők eredményezhetnek olyan másságokat, hátrányokat, amelyek az iskolázás alapozó szakaszában differenciált fejlesztéssel kompenzálhatók.

A magyar iskola mindaddig kevésbé tudja ezt a kompenzáló, felzárkóztató szerepét betölteni, amíg a nemzetközi átlaghoz képest rövidebb időt ad a gyerekek alapképességeinek fejlődésére, amíg nem biztosít megfelelő érési időt. Ezért is elodázhatatlan az a szerkezeti reform, amely átrendezi a pedagógiai ciklusokat.

A PISA-eredmények arra figyelmeztetnek, hogy javítani kell a kistelepüléseken is az iskola esélykiegyenlítő funkcióját. Ehhez nyelvtanárok, integrált tárgyakat tanítani képes, sokféle szakban járatos pedagógusok, informatikai háttér és sok más egyéb minőségi feltétel szükséges.

(forrás: Schüttler T.)

------------------------

Összességül:

A pedagógia kompetenciafogalma készségek és képességek együttesét jelenti, melyek segítségével valaki problémamegoldásra képes egy adott területen, jelenti továbbá az illetőnek azt a hajlandóságát is, hogy a problémamegoldásra való képességét alkalmazza és kivitelezze. A fogalom magában foglalja az illető tudását, tapasztalatait éppúgy, mint személyes adottságait.

A kompetencia a döntést, kivitelezést, megvalósulást szolgáló képességrendszer.

...az egykori privilegizált helyzetben lévő értelmiség a saját maga által épített ismeret- és tudáskánont, azt az úgynevezett egykori értelmiségi, általános műveltséget tekintette a társadalom számára releváns tudásnak. Ez a tudás felbomlott, s nem lépett helyébe új kánon.

...helyre kellene valahogy állítani a dolgok valamifajta összhangját, új kánont kellene teremteni.

Én pedig nem gondolom, hogy ez lehetséges, hogy ennek egyáltalán van, lehet értelme. Tartósan együtt kell élnünk ezzel a kánonnélküliséggel, az ebből eredő értékbizonytalansággal, és oktatási, nevelési céljainkat is úgy kellene megfogalmaznunk, hogy nem számolunk azzal, hogy új kánon vagy inkább kánonok állnak össze.

„Mítoszok meg szubkultúrák persze képződhetnek, meg nyelvi kódok kialakulhatnak, fejlődhetnek, de egy új kánon kialakításának nincs esélye, mert már nem lehet érvényes egyetlen kánon.” (Szebedy Tas)

Nincs ugyanis igazán esély az ehhez szükséges konszenzusra.

...egy kiegészítés még:

A nevelési helyzet jelentőségét, hatásait, eredményességeit vizsgálva látjuk, más-más szempontból - más-más szerepet tulajdonít a tanár, mást a szülő és mást a gyerek. A kapcsolatok tekintetében: tanuló-tanár, tanuló-tanuló, szülő-tanuló – az adatok azt mutatják, hogy melyek azok a tényezők, amelyek megléte, avagy hiánya a családi és az iskolai környezetben, hogy befolyásolja a jó és a gyenge iskolai eredményt. Arra derít fényt, hogy a kiváló és a jó tanulók a tanárok, a szülők és az osztálytársak felőli elvárásokat jobban figyelemmel tudják kísérni a közepes, illetve a gyenge tanulóknál. Látható, hogy a közepes és gyenge tanulók csak nehezen igazodnak el a személyiségükkel szemben támasztott kapcsolatos elvárások sokrétűségében, s így ezek hatása ambivalens, rosszabb esetekben káros is lehet. Ugyanakkor a nevelési módszerek megfelelőségét a tanárok munkájában, illetve az osztálytársi kapcsolatokban a különböző iskolai eredményességű tanulók hasonlóan észlelik.

Röviden a gyerek annak az elvárásnak/elvárásoknak akar megfelelni, amit az iskolai és az otthoni környezetben felállítana velük szemben, mint segítőkészség, becsületesség stb. Beszélhetnék még a nemek szerinti differenciálásról is... majd legközelebb...

Lehet, megjegyzésem „összevisszásnak” tűnhet, de hisz az élet is ilyen... kicsit ide, kicsit oda... csak kapkodunk!

 

Szőke Emil:

sok a gazember

Drágul ránk- drágul

minden emlékünk...

- de hogy belőlük tanulni nem merünk

az mégiscsak nonszensz -

...talán félünk megismerni a múltat?

Akkor inkább átírjuk

átregéljük a rég-időt – azt -

s vetünk abból a magból- mi génhibás

múlttal bír? - hogy legyen a kor arany?

 

Teremtődik így is valami

mert a sok gazember

- mint egykoron

most is értünk mondja magát

...hogy többet éljünk

s ne tovább! –

 

u.i.: “Tanuld meg a játékszabályokat aztán már csak játszanod kell – persze mindenkinél jobban.”

(Albert Einstein)

 

2018. 03. 27.

Oldal: "Liberális uralom. NAT 2 és a NAT 3"...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat