„Csendes éj”!

 

Bolondos zegzugaim jó- testében

ahogy a hatalom mozgékony ujjai kutakodnak benne

- már pislákoló szemekbe nézve – így is – úgyis

csak kénytelen tűrhetem „szélektől szélekig

többnyire szélen” – (szőke)

 

Jönnek az ünnepek, unalmas napok mégsem lesznek... bár a meghitt barátságok már elvesztek – lett helyette egy valódibb hatalom: a politika (személyei) és életkeserítő felismerése... ki- mint mostoha, már gesztusait csak a kifosztásnak adja... így maradt rám a magam elsiratása – sejtelmes érzése lélekben...

Ám - megszületik a pillanatnyi „Élmény” és kifejezését ő adja minden- jónak, miként testiségét a valónak, ahol a téli határ allegorikus látomásában fénylik fel mint csillag! - ahogy kötődik a változó valósághoz... és a három -Királyok mámorához.

Bennem a meghatódás hangulata, de mégis - máris - az elmúlást fejtegető érzésével telítődik, ekként adva a keserű tudást rá, amely a magam félelméből, egy belső reflexióból vetül ki - mint gondolat - amely mindig egy új dallamba kezd – a belenyugvás szükségét szuggerálva rám, mert rádöbbent - én már újjá így sem születhetek, hogy hazámban, se házam, sem istállóm nincsen, csak egy hontalan vagyok még itt, ki hajléktalan is...

Bár bevilágítják éjemet a fagyos égi-csillagok és fényükkel tévelygésem útját is, de csak a megváltoztathatatlanság hangulat-ruháját adta rám e fény - immár megrészegülten - hogy melegségét érezzem az ünnepnek!

Magány lett létem teljessége... részletszépségein épp halni indulok (!) - depresszióm szélsőséges kedélyhullámzásával, ahol a viszony kínzó meg-nem-értése gyönyörködik rajtam teljességre, ahol magam illesztem magamat az élet nagy körforgásának rendjébe majd: a Semmibe!

Megrendülés bennem: az éjben mit találok meg... csak a csendet! - lelkem gazdagabb felével a táplálóbb, a köznapi sivárságból megszabadító hazát csak álmaimban lelhetem fel.

A képzelet, a vágy, az emlékezés még bennem (és sokakban) – és a beteljesülést hozó szent érzések mély, néma anya-éjszakának képe még.

Azonban az átlagember kezén és elméjében egy tetszetős közhellyé züllött léttel már e „csendes éj” is- egy érzelgős pótlás a lélekben, ahogy a „dalai” is, e lét émelygős, giccses kulisszájává lettek.

Mindezek mellett Jézus születése sem december 25-e volt.

Emellett az ókori Rómában ekkor tartották Szaturnusznak, a földművelés istenének fesztiválját, valamint december 25-én ünnepelték Mithrásznak, a felkelő nap istenének a születésnapját.

A keresztény egyház később ugyanezt a napot, december 25-ét tette meg Jézus születése napjául is, bár a próféta születésének igazi időpontjáról nincsenek információink.

A probléma gyökere, hogy a Biblia nem említ dátumot a Megváltó születésével kapcsolatban. Említi azonban azt (Lukács 2:7-8), hogy a születésekor a pásztorok éjjelente a mezőkön vigyáztak a nyájaikra. Ez télen egészen biztosan nem történhetett, mivel akkor Júdeában túl hideg van ehhez. Azt is írja Lukács (2:1-4), hogy a várandós Mária és József azért a római népszámlálás miatt utazott Betlehembe. A népszámlálások azonban nem télen voltak, éppen azért, mert ilyenkor a hideg és esős idő miatt az utak nehezen voltak járhatók.

A születésnap pontos idejére a Bibliában egy elég áttételes utalás van csak:

szintén Lukács írja (1:24-36), hogy a szeplőtelen fogantatáskor Erzsébet, a későbbi Keresztelő Szent János édesanyja hat hónapos terhes volt, vagyis Jézus János után kb. fél évvel született. Szintén Lukács írja (1:5), hogy az Abijah nevű ünnep alatt látogatta meg Zakariást Gábriel arkangyal a hírrel, hogy a gyermeke lesz, aki nagy dolgokra hivatott és Jánosnak kell majd elnevezniük. Abijah júniusra esett akkoriban, tehát János a következő év márciusában születhetett, Jézus pedig ezek szerint szeptember körül, vagy kicsit korábban, ha a két csecsemőnél megengedünk némi koraszülöttséget.

Csillagászok más úton indultak el a születésnap meghatározására:

azt próbálták kideríteni, mikor lehetett olyan fényjelenség az égen, amit a napkeleti bölcsek a betlehemi csillagnak tekintettek. Azt találták, hogy ez nyáron, pontosan június 17-én történhetett, a Vénusz és a Jupiter együttállása, ami különösen fényes, sokáig látható csillagként jelent meg az égbolton. Csakhogy ez időszámításunk előtt 2-ben történt. Ami át is vezet az évszám kérdésére.

Miért is ölette meg Heródes a csecsemőket?

Máté evangéliumából tudjuk, hogy Heródes azért ölette meg az összes, két évnél fiatalabb gyermeket Betlehemben, hogy a Megváltó is biztosan közöttük legyen. A terv aztán nem jött össze, mert Józsefet egy angyal figyelmeztette álmában, hogy menekítse Egyiptomba a fiát. Csakhogy a történészek szerint Heródes időszámításunk előtt 4-ben meghalt. Ebből adódik, hogy Jézusnak valamikor időszámításunk előtt 4 és 6 között kellett születnie.

-------

„Kezdem gyanítani, hogy mindabban, ami fontos és másíthatatlan, nincs véletlen. (...) Vannak pillanatok, amikor játszik velünk az élet, s kissé összecseréli bennünk mindazt, amiről azt hittük, hogy végleges.” (Márai Sándor)

 

 

Szőke Emil:

hűség

 

Ó - a jámbor hős erény (!)

Ó - a szent Ég -

...hatalmával a bőség

- és kinek napja rászakadva

- lett – így - fia a becsületnek

kegyét remélvén

ki- majdan adja magát a Mennynek -

hol rá három nap és csak lenyomata marad

egy kifacsart ruhán fellógatva

egy barlang árnyas ölében

ám- mert évről- évre újraszülve lét-'képében

keresem most lelkem - hűségem

...de a hűség veszett - a másnapok álsága

lett ott a fuvallat - hiába társa

„a holt csillagoknak”

 

2017. 12. 23.

 

 

 

Oldal: "Csendes éj"!
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat