Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

János Kalapács megosztotta HVG bejegyzését.

Elébb a saját véleménye!

Hódmezővásárhely, Sorost erősítve az ENSZ megjelenése, az Elios botrány, Semjén vadászata, Kósa rárepülése néhány milliárd euróra egyenként is, de így együttesen mindenképpen elegendő lehetne egy lavina elindulásához. Szeretném remélni, hogy el is indult s innen már nincs visszaút. Az egyik kedvenc szerzőmmel, Mérő Lászlóval egyetértve s egyszerre ellentmondva is gondolatának, szerintem az sem elhanyagolható, hogy amikor állna a zászló, számomra felfoghatatlan miért, az ellenzék is előáll egy-két orbitális történettel (Vágó a whiskyt hiányolja, az LMP a Jobbikkal üzletelne...). Ha nem lesz igaza Lacinak, abban ezeknek a Fidesz felé tett számlálhatatlan "mentő" gesztusnak is szerepe lehet. Szerencsés vagyok, nem fogalmaztam jóslatot. Ha nem a szívünk szerint alakulnak a dolgok, akkor sem lesz miről elmélkednem a választások után. Folytatom a munkát, amit itt kezdtem Veletek, magunkról, magunkért.”

------------

Mérő László: A besokallt ország

Illúzió vagy valóság, hogy elfogyott a türelem?

Hamarosan kiderülhet.

Vélemény.

Persze, hogy mindenki belepisil a medencébe, csak azért, ne a trambulinról tegye. Ez egy nagyon magyar mondás, egy angol vagy egy német egyáltalán nem érti, arrafelé már a mondat első fele is felfoghatatlan – de már egy szlováknak vagy egy románnak sem annyira természetes ez, mint nekünk. Mi nagyon sok olyasmit is természetesnek tartunk és elviselünk, amit mások nem. De ha egyszer csak besokallunk, akkor hirtelen minden megváltozik.

Most szándékosan nem 1956-ot hozom fel példaként, az már régen volt, a többi klasszikus példa pedig még régebben, de van egy sokkal frissebb eset is, amelyet érdemes lehet feleleveníteni. 2012 március 30-án, pénteken még azt hallhattuk a Fidesz korifeusaitól, hogy mindenáron megvédik az ország első emberét a nemtelen támadásoktól. 2012. április 2-án, hétfőn Schmitt Pál köztársasági elnök lemondott.

Véletlenül tudom, mert volt tanítványaim mesélték, akik akkoriban a Fidesznek dolgoztak közvélemény-kutatóként, hogy az a hétvégéjük őrületes rohammunkával telt. Azt az utasítást kapták, hogy most rögtön, pillanatok alatt derítsék ki, mit gondol az ország Schmitt Pál doktori disszertációjáról, a főnökség tudni akarja a pontos és teljes igazságot. A hallgatóimat is váratlanul érte, amit tapasztaltak: ellentétben az akár pár nappal korábbi mérésekkel, a hétvégén megfordult a közvélemény. Úgy látszik, kétszáz oldal tiszta plágiumtól hirtelen besokallt az ország, ezt már nem tekintette bocsánatos diákcsínynek. Ezt már a trambulin esetének tekintette. A következmény nem is maradt el, a Fidesz már hétfőn reagált a közvélemény megváltozására, és azonnali hatállyal lapátra tette Schmitt Pált.

Valami hasonlót érzek most is a levegőben. Az ország mintha besokallt volna a Fidesz modorától, Lázár János bécsi rettegésétől, Németh Szilárd és Deutsch Tamás bölcsességeitől, Semjén Zsolt vadászataitól, Kósa Lajos álnaivitásától, az egy vőre jutó nemzeti jövedelemtől (én először Mellár Tamástól hallottam ezt a poént, az eredeti szerző nem tudom ki, talán épp ő, de ez most nem is fontos: folklór lett, és kész).

Pont jókor: alig két hét múlva az országnak módja lesz látványosan hangot adni annak, hogy valóban besokallt. Ezen még az MSZP változatlan töketlensége, a Jobbik kompromisszum-képtelensége, a DK picsogása („fúj, nácik”), vagy az LMP szerepzavara (zöldek még egyáltalán?) sem tud változtatni, mindezek legfeljebb csak egy kicsit nehezebbé tudják tenni a közakarat megnyilvánulását. Meg a Fidesznek adnak még egy esélyt arra, hogy ugyanolyan gyorsan és határozottan lépjenek, mint 2012 április 2-án, és mentsék a menthetőt. Szerencsére minden bizonnyal egyik sem számít már: a Nemzeti Együttműködés Rendszerének becézett rémálom április 8-án úgy fog elolvadni, mint a hó.

Hogy másnap mi lesz? Adjunk egy esélyt annak, hogy az imént felsorolt esendőségek ellenére a politika szereplői (beleértve a Fideszt is) összekapják magukat, és végre elkezdenek politikusként viselkedni. Tudom, ilyesmiben egyszer már nagyot tévedtem, amikor 2010-ben így írtam: „a kétharmados többség eddig soha nem látott lehetőségeket is hordoz magában. A győztes számára így már nincs kifogás, nem tolhatja át senkire annak a felelősségét, miért nem csinálja meg a mindenki szerint szükséges fájdalmas reformokat.” Hát, Orbánék inkább a szabadrablást választották. De hátha most végre felnő egy új, igazi politikus-generáció is, Vonával, Karácsonnyal, Széllel, Fekete-Győrrel, Márki-Zayval. Más esélyünk nem nagyon van.

És mi van, ha tévedek, és április 8-án mégsem olvad el minden, mint a hó? Akkor marad a Fidesz és a NER, és lesz még sok család, amelynek legjobb sarjai külföldön keresik a boldogulást. Akik pedig maradunk itthon, tovább ugorhatunk egymás torkának. Én pedig elgondolkodhatok, miben tévedtem, amikor úgy láttam, hogy az ország besokallt. (forrás: hvg.hu)

----------

Megjegyzésem:

 

Az indulat könnycseppet morzsol

Szívemig szét, hol leomlik lelkemig a lét! - (szőke)

 

"Az ország mintha besokallt volna a Fidesz modorától, Lázár János bécsi rettegésétől, Németh Szilárd és Deutsch Tamás bölcsességeitől, Semjén Zsolt vadászataitól, Kósa Lajos álnaivitásától, az egy vőre jutó nemzeti jövedelemtől (én először Mellár Tamástól hallottam ezt a poént, az eredeti szerző nem tudom ki, talán épp ő, de ez most nem is fontos: folklór lett, és kész)."

És besokalltunk?

Pont jókor /.../ lenne (!) "És mi van, ha tévedek /.../? Akkor marad a Fidesz és a NER, és lesz még sok család, amelynek legjobb sarjai külföldön keresik a boldogulást."

Tehát, hogyan is „hangszereljünk”?

Mert a jobbikkal lehet meg a Fideszi 2/3 és megint semmibe ér a kezünk – a gondolati kép sem másként, csak sandán „kényszerűségük” tárja fel a magányt egy kisebbségnek, mely ezzel csak elvontabbá lett – elszakadó érzetében önsanyargató, persze ebből is fakadhat sors, csak másképpen, erre van válaszunk a régmúltakból!

"Akik pedig maradunk itthon, tovább ugorhatunk egymás torkának. Én pedig elgondolkodhatok, miben tévedtem, amikor úgy láttam, hogy az ország besokallt."

Egy megjegyzésem ehhez, azért volna:

maradunk az útszélén… (?) - ellátatlanul, miközben a statisztika mindenben és mindenhol növekedést nyugtáz! Nincs gazdaságunk (az autóiparból megélni nem fogunk), valahogy a nemzeti büszkeség érzése nem tölt el – szomszédainkkal is rossz viszonyt ápolunk… magyarkodunk, turulkódunk, Horthy-t akarunk, mert nincs elég bajunk amúgy is? Szépítgetjük „rabságunkat” – hajlongunk is szolgain a fennhéjázó „nagyoknak”! Íme, micsoda eltávolodás, micsoda válaszfal, micsoda szakadék a nevelés és a világban tapasztalt vad örvénylések között… elvonultságnak meddőségében a politikai élet sara adja alá a táptalajt a társadalmi felfogásnak – hihetetlen vakságban lesz megint a parlament, hol a rövidlátás és a „megnemértés” iránya majd - és a nép szükségletei és bajai iránt továbbra sem lesznek fogékonyak!

Még nem késő, most kell meggondolnunk mit akarunk magunknak!!!

 

Szőke Emil: 

Mese... és mese...

a békáról az erőlködésről – a királyságról... egész a megpukkadásig!

 

rana in fabula

 

nagy a céltalanság

felfújva mérgeddel

így

már a

csonka vidámság

telít el

 

parancs van

és

kívánság-rended

ha ekként hozza kedved

 

bár

nagy a zene-bona

hallgatja rended

ám

inkvizíciós kérdésekkel

átlapozva rajta...

 

- ilyen lenne léted része

melyen nyálas-végre

a kanyargós ámulat ritmusra

ha érne?

 

(ez meseország szép meséje?)

Jer' hadd fogjalak meg!

 

...kurutty- kurutty - a csalattatást

brekeged magadnak – tátog

belőled az érzés

rettegése vitt a bajnak

szívig ható hangja tárt így –

hogy tudod is

már

itt - mi a bánat...

bárhogy hittél tenmagadban - nagy kár

hogy rá törpeséged mozgat

ami önmagában nem volna baj

ha volna hatalmasabb hatalmad

- vagy csak az van...(!) a legyek felett!

de mindegy is – nekem -

egyszer úgyis

bevégzed

munkádat talán

azután

király lehetsz s nem kódisa a mának

ám ahhoz is

egy leány csókja kellett volna társnak...

 

lám

épp köpöd mérgedet

őt is sértve

ki- jóakarattal

itt - segítene

rajtad...

 

(bár lennél 'finak öregecske

de vagy egy nagy bak csak)

 

a segítség most ki- éked lehetne

sebeivel

immár

vak lett s elbotorkál – hogy nincs béke

rendje már

ez a mának

hogy

közös-kínra megkönnyülő

gyötörtetése

maradt csodának – már-

csak azért az

...mert jó-szokásból szembe is pisáltad -

 

Ím' díszed - neved: varangy

és

sárgából barnuló színed

lehet

mégis-

csak hatalmadból fakadhat

mert

hasznos állata vagy

országodnak ma

- már - ha bekapod a legyet...

(lám ezt is fordítva csináltad)

ám embernek - pláne királynak

egy leány csókja után is gyatra -

 

vigyázzál hát – hogy egyszer

- majdan -

a nagy erőlködésbe

meg ne megpukkadj

– az még várhat -

hisz maradtál egy béka csak

jaj… egy haszontalan állat --

 

u.i.: Lendvaitól:

“Bayer Zsoltra azért érdemes figyelni, mert eljár a szája.

Legutóbb addig hergelte magát és közönségét a “rágalmazó tetűk”, a “sivalkodó patkányok” ellen, (“a rohadékok ajvékolnak” a miniszterelnök elégtétellel való fenyegetőzése miatt), hogy kitért Karácsony Gergelyre is (“istenbarma pitiáner gazember”, “szerencsétlen marha”, “senkiházi nyomorult”).

Elmondta: mi a teendő, ha az alaptörvényre esküt tenni nem akaró Karácsony lesz a kormányfő. “Semmi baj, gyerekek. A békemenetet összerántjuk, oszt odamegyünk a parlament köré! Jó?… Mert hogy Geri nem lesz miniszterelnök, azt megígérem.”

-idézi a jobboldali propagandista szavait Lendvai, majd egyetlen mozdulattal beviszi a megsemmisítő ütést az örökké fröcsögő Bayernek:

 “Felvidultam. Ahogy már a patkánytetűk szokták, két ajvékolás között. Ha már Bayer is Karácsony miniszterelnökségéről spekulál…”

Vagyis Lendvai szerint Bayer egyenesen retteg a gondolattól, hogy Karácsony miniszterelenök lesz. Ha pedig ő retteg, akkor az azt jelenti, hogy az egész Fidesz – élén Orbán Viktorral – retteg.

Márpedig tudjuk jól, hogy a Fidesz sosem retteg alaptalanul. Csak nem érzik már, hogy eljött a vég? Érezve a megforduló közhangulatot, ez bizony nem is olyan elképzelhetetlen.

2018- 03. 24.

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 145
Tegnapi: 270
Heti: 1 461
Havi: 7 159
Össz.: 1 111 227

Látogatottság növelés
Oldal: Egy megosztott bejegyzés...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »