Hajléktalanság adta bölcselet...

 

Csak istentelené a hit...

Csak az hű- aki hazudik?

...itt csak üres szavak

...itt már az érzékek befelé hatnak - (szőke)

 

Lásd - nem változik meg a bölcselet korábban kifejtett egységes fogalma, hanem csupán teljesebb ismertetése válik elvégezhetővé - néhány aspektusa egyénileg, különösen a hasonlatiság és a tévedésautonómia vonatkozásában, ahogy a hajléktalanság mint főtéma hangulata uralkodik rajtam.

Az igazságfogalom itt és az ehhez a fogalomhoz kapcsolódó bölcseleti személyesség világosan rámutat a létezés mostani és egész korábbi menetére, amennyiben a gondolatmenetet a legfontosabb pontokon hangsúlyozza– így különösen a tévedés és az igazság összefüggésének, illetve a kilétként meghatározott személyességnek a körében – az egyéni sors (mely szemünk előtt zajlik – és halálig tart) a meg- és átélthelyzetekből, mimár a meglátásokat átfogóbban mutatja be.

Fogadjam- e lemondással? - hogy félelmeinket elfeledtető, szélhámos és rendkívüli játékot játsszuk nap mint nap. Újra és újra elgurítjuk a kockát, de hiába erőlködünk, hogy jó számokat dobjunk, ez csak annyit ér, mint a halálon keseregni: a sors csapdáit úgysem kerülhetjük el.

Mindent összevéve bölcsebb a tett (ahogy az ember lop magának egy órát a filozofálgatásra) – mert olyan mozgásként jelenik meg előttünk is (a világ előtt is) hol lénye lényege, amely a maga hajléktalan módján vall „vallást”, úgy- ahogy valóságát ismertetni adott helyzetéből fakad léte – történeti, kulturális, nyelvi és egyéb reális – feltételek mellett (a sok káromlás és káromkodás mellett) – hogy a valóság nem lehet más, mint egy bizonyos átalakulás (létből a nemlétbe és vissza – ha túléli a kijózanodást!), amely mindazonáltal mindvégig egyéni és ennek megfelelően kettős távlatával említve a végest és a végtelent, kozmikust a mindennapival benne – a cselekedeti ismertetés értelmében – ha valósága így marad. Ennek érdekében az ember, áttekinti a tévedés és az igazság összefüggésének kérdését; majd rátér arra a módszertani újdonságra, amelyet a tévedés radikalitása tett szükségessé. Íme a hajléktalan de gondolkodó ember- és az új módszere léthelyzetéről, amelynek megjelenését a tévedéssel való szembekerülése indokolja, a tűnődés kifejezés jelentésköréből fejtheti ki sokoldalúan., hacsak nem a pszichiátriai osztály „nyitottsága” ad lehetőséget számára- egy szívet-rándító tűnődésre, vagy esetleg a „kijózanító” intézménye (az utóbbi a jobbik eset)!

Létezik az a pillanat,

amikor az ember megtehet valamit, és övé lehet a boldogság, ez a pillanat eltarthat néhány napig, olykor néhány hétig, legfeljebb néhány hónapig, de csak egyszer, egyetlenegyszer fordul elő, és ha az ember később vissza szeretne térni ehhez a pillanathoz, az egyszerűen lehetetlen, nincs már helye a lelkesedésnek, a hitnek és a bizalomnak, marad a csendes beletörődés, a kölcsönös, szomorú szánalom, a haszontalan, de biztos tudás, hogy valami megtörténhetett, létrejöhetett volna, de egyszerűen méltatlannak bizonyultunk az adományra. Ilyen egyszerű volna?

 

Szőke Emil:

hajléktalan...

 

Már koldusként

húzom meg magamat...

hogy Bacchusszal heverész

sorsán a kegy - lel

sokra-törő sokat

mire nem vágyott sohasem az akarat

 

...csak egy kis megértést

hol sokak dühe morran – és -

mert

velük zordul az enyészet

bennem – már mardosva éget -

 

Ám - még óvnak az égiek

meg az éj most

s a szél vezet útjaimon

de - a gondot rég - már

csak bor-ízén feledhetem

hogy mint kóbor-barmot

örök frissre így üdíthet a sors

kinek nyugság'-jutalma majdan a fagyhalál lészen –

 

2017. 11. 23.

 

 

Oldal: Hajléktalanság adta bölcselet...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat