Orbániával sehovába… II.

                         

 

Bojkott!

Nem értik az emberek a lényegét… sajnálom, bár könnyen érthető – noha nehéz megmagyarázni a lényegét! Még egyszer nekifutok: ha választani mész demokratikus jogoddal éltél (eddig kapis?)! – ha otthon maradsz, és bojkottra hivatkozásul e diktatúrában, akkor megtagadod a csalás lehetőségét is, nemhogy gyakorlatát (mert már mindenki tudja, hogy benne lesz, mint volt is!). – ha bojkott, akkor népakaratként az EU segítségét lehet kérni és a Fidesz – bár nyer! – nem lesz legitim – (mint, ahogy az előző alkotmány szerint sem volt az!). – ha nem választasz, nem is igazolod a Fidesz „demokráciáját”, ami diktatúra (s egyszemélyi önkényuralmából adódott!) – ha népakaratból nem igazoltad a Fidesz uralmát (hiába hivatkozik Orbán szuverenitásra is akár), az EU-nak kötelessége megvédeni a közösséghez tartozó nép érdekét, esetleg, ha „bájtosabbra” veszik a figurát: kiírnak egy új szavazást egy csomó ellenőrrel és kamerával és mindennel, de mert ismerem a Fidesz technikát még így is nyernek…

Tehát a bojkottnak sem jósolok sok jövőt (holott jelenleg az egyetlen értelmes cselekedet volna), csupán egy ütős figyelemfelhívásnak lehetne szánni! A világ legalább felfigyelne, és a figyelem kereszttüzében csínján bánnak majd lehetőségeikkel (Horthy idők visszaállítása, prezidenciális- kormányzói rend, szélsőjobb támogatás, diktatórikus megoldásaik stb. tekintetében!). Ez is eredmény! Valamit muszáj tenni, mert a statisztika, ami hazug mást mutat a gazdaságból, mint a valóság… nyomor van és kettészakadt az ország – esetleg még szóba- jöhet egy árnyékkormány, de ez is csak Európai-közösség segítségével fog működni! Európa nem akarja Orbánt! Ez már látszik!

Egy könyv sem elég a taglaláshoz- és még akkor is csak egy részt magyarázhatok csakis egy szemszögből, melynek szubjektív és objektív okai miatti helyünk és időnk - amelyben a kor a magatartás, vívódásunk és egyéni adottságunkból a ráébredés, a vereség vagy nyereség az érdek vonatkozásában csak egy emlékeztető valamiért…

Valaminek feloldására, hogy lehetne egy értelmesebb jövő is, tetterőt mozgósítva a „harcra”, mert e nép másként a semmibe ér!

És így tovább a zavaros úton, melyet sok titok burkol kitudhatatlan…

Schmitt Pál a legmagasabb méltóság „intellektuális-nulla…” tudjuk, és – mert lemondott a doktorijáról, mert tanulni lusta és lusta is volt, talán itt volna az ideje, hogy lemondjon az élethosszig tartó ellátásról is! Így lenne tisztességes! Arról nem beszélnék, hogy milyen jelző illetné és hol tart szintben az, aki maga-fölé javasolta aláíró-diáknak ezt az embert, a nagy- méltóság betöltésére, ahol már az elején bebizonyosodott, hogy alkalmatlan a szerepre – de az utolsó pillanatig kitartott mellette. Schmittnek semmi sem volt szent, a jog meg- dermedhet magában itt, noha küzdve tört ketté a karrier, mégis hasznát húzza holtáig! Etikailag summázva, adja a „játék” lehetőségét és a véleményezést a „nyikhaj, terrorista tollforgatóknak” (tényeken megindulva, gondolkodásra késztetve, emlékeket idézve és képeket rajzolva), a vonatkozások mesekezdésével (hol volt, hol nem…) ilyen zsúfoltsága mellett mindennapian… rajtavesztett „egérke” - „tragikus” gazdagságában élhet – míg tart az élet - már élvezeteinek (motorozás, zongora, kert stb.) – mert átevickélt a bajokon!  - „erkölcsileg győztesnek érzi magát” – én meg azt kell, hogy érezzem, ez az ember nincs tudatánál… milyen felfogással bír ez a… (nem mondom ki)?  - becsülete "helyre állt", a gond az, hogy a helyreállt egy szó, nem kettő.” Jaj Istenem! Még egy utolsó, egy leheletnyi szösszenet, attól az embertől, akit már „próbára” tett az idő…

Még nem-bomló- anyaga, de már felejtéssel testi formájában széthullásra ítélt e személy még élő maradványa figyelmeztetésül hat a tudatra, hogy soha többé ilyent (!) – ám közben ellenállhatatlan inger kényszerít, hogy másként is figyeljünk… mert az utódja (aki jobb ember és „tisztább” is) sem másként fonja a szót: látjuk és halljuk is milyen artisztikus teljesítményt mutat be szemünk-fülünk álmélkodására itt-ott és néha-néha! Valami emberibb is jöhetne értelmében… személyes megrendülésére lennék kíváncsi, arra az ellentmondásra, amely a készen kapott vigasztalás és megszokottá soha nem váló esemény között fennáll – mert míg tudás és érzelem drámája lejátszódik benne, aminek magunk is részesei vagyunk – és leszünk így, emberi közösséggé hogy válhatunk itt (?) - hacsak nem a nemzet sírja előtt! S elveszünk mind dantei-vonatkozásában…

Lám csak! – feljelentették Orbánt… és (?) – mit várnak? „Az egykor büntetőbíróként működő, majd ügyvédként praktizáló dr. Pécsi Kálmán szerint Orbán Viktor társaival bűnszövetségben, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztást követhetett el, amikor úgy döntött, hogy a kormány kárenyhítést nyújt a 2004 elején fizetésképtelenné vált és felszámolás alá került Hajdú-Bét Rt. és Novofarm Rt. úgynevezett kisbeszállítóinak, mintegy száz családnak.”

Beszarás! Mint minden „remekmű”, félő szemétdombra kerül. Visszhangzik máris a hang… szavanként sem tudnám méltatni. A diszkrimináció már megszokott, egyeseknek van, másoknak nincs. A baj vele, hogy a közpénzzel úgy sáfárkodik, mintha tulajdona volna… és a választás érdekében jól megválogatja a csoportokat, kinek ad – kitől mit és hogyan, elvárhatóbbá téve a hozzátartozás illetve magához láncolása így, ahol is a stílus-megkülönböztetéssel adott a voks. Egyszerű lett és nagyvonalú!

„A jogász úgy véli: ez csak a Fidesz politikai céljait szolgálja, gyakorlatilag egy reklámfogás. Dr. Pécsi Kálmán május 15-én, szerdán büntetőfeljelentést tett a Budapesti Rendőr-főkapitányságon (BRFK). Mint a bűnügyi magazinnak mondta: egyetért azzal, hogy az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe kerülteken segíteni kell, de sem a Hajdú-Bétben, sem a Novofarmban nem volt részesedése az államnak, ezért a károsultak megsegítését az adófizetők pénzéből aggályosnak tartja. „Orbán az államkassza kulcsával a zsebében a „jóságos király” szerepét alakítja, és a közpénzéből a saját, valamint az általa irányított pártpolitikai céljainak elérését finanszírozza, valós büntetőjogi kontroll nélkül” – fogalmazott a jogász, aki a feljelentettekkel szemben - magánfélként - 200 millió forint és járulékai erejéig polgári jogi igényt támasztott. Kezdeményezte, hogy a nyomozó hatóság Orbán Viktor, valamint jelenleg ismeretlen társai valamennyi ingó és ingatlan vagyonára, pénzintézetnél vezetett bankszámlájára rendeljen el - biztosítási intézkedésként - bűnügyi zárlatot.”

Most már mondhatja Orbán: „sors elöl szökve, mégis szembe a sorssal…”! Mármost hogy lényegül e nagy téma nagy bírósági üggyé? Ki tudja? – sehogy (!) – mondom én… bohém vállalkozás önkényes mellékzöngeként, bár egy „misét” mindenképp megér!

Ha ez sikerrel jár, akkor én is feljelentem népellenes cselekedetért, mert a fél-országot nyomorba döntötte és hazudik tovább a számokkal – statisztikailag! Munkatársadalma munkahelyek nélkül… régiók, területek, megyék elkülönítve, de a szavak mégis ütősen fogalmazva: hogy „lusta a magyar”! Éhen-konyha, adományok, szociálissegélyek… és már nem negyvenhétezerből kell megélni, hanem (és milliós a szám) huszonkettőezerből! Orbán nagy terveken töri a fejét, a nép fele meg vinnyog, jogfosztottan és kitaszítottan. Lám! – a munka világa!

A politika érdekeit Orbán határozza meg a Fidesz szempontjából - érdekéből. Furcsa vegyülete a szarnak, mert egy ország kormányfője, aki nem tud kimászni a pártérdek alól. Súlya nyomja! Helye az anyagi és szellemi vonatkozásaiban is összezavart, káoszában sem a bel- sem a külpolitika specifikumait figyelembe venni nem tudja. Nyilatkozatai zavarosak… a politikai akciózása már az ország idegeit is kikezdte, hiszi még a mondást, hogy „a cél szentesíti az eszközt? (!) – megtapasztaljuk nap, mint nap, ahogy váltakoznak a ráhatás eszközei, közvetlen kényszerítő akcióitól, a manőverezésig. „Itthon nincs színvonalas politikai élet, és ha elkezdenék politizálni, akkor pillanatokon belül büdös kommunista, vagy rohadt náci lennék.”(olvasói vélemény) -
A feltételekre meg nem figyel a Vezér, pedig megvan a képessége és tapasztalata is, hogy az embertelen eszközök tiszavirág életében a siker is pillanatnyi és megrontja, amint azt látjuk is, sajnos tapasztaljuk is. Ha volt jó cél, általa az is elembertelenedett. Ez vagy komám, egy embertelen hiú kormányzó, ahol mindenre az amorális válasz (Te magad vagy) személyed lett.

„Ha Magyarországon politizálnék, a jelenlegi helyzetben kénytelen lennék bemocskolni magam, már ha jutni akarnék valahova. Talán túl elvhű becsületes barom vagyok, aki nem akarja bemocskolni magát a magyar politikai szennyel.”(olvasói vélemény) -

A társadalmi élet fejletlenségéről tanúskodik viszonyaiban… ahol a vélemények harca nem kap teret (kizárólag a 2/3 véleménye szent és pont!) – csak a hatalomról szól és a politikai uralomért folyik a harc tovább…

„Igazából Magyarországon egy kalap szar. Momentán az elégedetlenség, csalódottság és harag kerekedik felül az embereken, szóval változtatni kéne. Az ellenzék más országban tud koalícióban együtt működni, itt meg csak fikázzák egymást. Ez undorító, ebből látszik a kicsinyességük”(olvasói vélemény) –

Az ellenzék felszámolandó – lám a tudat szubjektív helyzete! Sajnos túlsúlyos a politika, bár a gazdaság mellett előnyt élvez, ám a csakis és kizárólagos mivoltában a történelem bábájaként van aposztrofálva. Erőszakos ráhatásokkal, szélsőséges megnyilvánulásaival a problémák megoldása kritikus, az erőszak elkerülhetetlen (gyerekverések az iskolákban, rendőri brutalitások, előzetes agyonverése… stb.)! Az orbáni-hülyeség olyan élesen, olyan vésetten, olyan szentenciózusan van „adva”, „mint egy kőtáblára váró citátum-gyűjteményben”! Alaptörvénye sem másként: nem tetsző lap „kitépve”, helyébe újat „ragaszt” a fő-akarat, ha kénye és kedve úgy kívánja – legtöbbször utólagosan, hogy előzetesen igazolja azt, aki „küzdve” tör jobbra! Olyan un- ortodox idő-húzó fordulattal!

Előre rohan, majd vissza száz-évet, kapkodva átgondolatlanul intézkedik, utólag hozza a törvényeket, majd megmásít tartalmat, átírja következtetetéseit, a történelmi tanulságokra meg nem épít – vakon célja egy- magyar soviniszta embertelensége: láncokat nem old, béklyóival szorít, a jövő reményét feladja! Azaz, itt jövője a haveri körnek van… Nincs már ember (politikus) – helyesebben: hol van már az, aki az emberhez méltó ősi aranykor képeit azért idézi fel, mert a jövőt akarta ilyennek látni! Mondjuk másként: akiben lakozik még a romlatlanság, ami összekapcsolódhatna a jövő megteremtésének akaratával…

Ahogy jó székelyem mondja:”Sohult sincs annyi nyomorúság, mind ezen a világon!”

 

Megdermedt képzeletnek görbülő ívein
bűnre átalakított csírájában érzett gondolatok
nyomorultfejek szüleményeként vakon kínom…
Csak tapogatom sorait, mit sötétnek szeszélye vetett
könnyeimmel-áztatott napokon a végtelen időnek-- (szőke)

 

2013.05.19.

Oldal: II.Orbániával sehovába...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat