Rohadt egy világ…

 

Rohadt egy világban élünk, nincs holnapunk – pedig mind a holnapokban hittünk… megszürkült a léttel ránk-szürkült helyzetünk, hol a nyomor és a szegénység belénk- magyarázza fájdalmas napjait, óráit, perceit…

Gyurcsány: „Szerinte a rendszer megtöri az emberek gerincét, alakoskodásra kényszerít; a polgárok többsége fáradtan, erőt vesztve néz a holnapba; óriási a távolság a kormány sikerpropagandája és a hétköznapok hiánya között. "Olyan fajta félelmet tapasztaltam, amelynek nincs is előzménye az utóbbi évtizedekben…”!

Rendszerváltók fantáziátlan valóságában mérce: éreztetni! És íme, Orbáni gőg rajtunk, fennhéjázás kifelé – és állunk és nézünk és félelemmel bennünk, hogy kételyeink országos hangulatában kavargó érzéseinek sokaságában, már bátortalanul és- hol bátortalanságunkból adódott a sorsszerű tény, hogy a megsejtett és már bizonyosan észlelt társadalmi bajok orvoslását hol is kezdjük. Mert egy rideg megfogalmazásban a lét már pokol!

Kivezető út nincs… vagy nem látjuk? Mindegy is – ha nincs, ki tudja hol a határ… egy érzés mindennapi-valója nem mindennapi módon emészti fel az ember anyagát és szellemét – az a kín - és mindez szándékaink ellenére, oly módon torlódik fel ránk, hogy Shakespeare-i lett a latolgatás „Lenni vagy nem lenni”? - kérdésével!

A társadalmi létszerűség könyörtelen – feloldani - hogy fogjuk a szenvedéseket, hol így- ilyen módban, ahogy Európa is - felszabadító érzést sem adva – teszi egyszerre láthatóvá a XXI. század első részének gyötrelmeit? - meztelenre vetkőztetett állapotain az ígért üdv elmaradt… és már más-műfajban káromolnak mindent! A hatalom - az itthoni – hangjaival disszonáns és meredek utat járat velünk a mélységek felé… elrontva az előadást azzal, hogy ránk szerkeszti „darabját” és úgy rendezi, hogy lelketlen mondandója belénk marjon már formai értelemben is!

Már káromkodással imádkozom, és nyomott hangulatban adom ki magamból – ügyeskedés és bravúroskodás nélkül a puritán szavak hangjait - abban vigasztalódom erősítgetve magamat, hogy az elviselt fájdalmakra jöhet még a csúcs is, ahonnan visszanézhetek (arra felérve - igaz, lehet - tüdőmet is kiköpve) a megélt, de már múltnak tudott szenvedésekre!

 

Kósa: Az MSZP a politikai bűnözők pártja

 

„Addig, amíg nem tisztázzák a helyzetet, és nem szabadulnak meg minden politikustól, aki a kétes ügyekben részt vett, vagy akár csak hallgatólagosan is támogatta azokat, azt kell tartanunk, hogy az MSZP a politikai bűnözők pártja, s mint ilyen, minden demokratikus erőnek persona non grata" – tette hozzá.  Nyílván magából- magukból indult ki…

Én másként fogalmazok és visszatestálva idétlen „törvénykezését” (zavaros és homályos fogalmait) felettük (!) – igen jó bizonyítási lehetőséget kínál, mit az MSZP megint kihagy… sajnos megérdemlik a vádakat, a szidást – bár eltölt még valami várakozás féle, hogy magukra találnak egyszer. Ám - mert kihagyták már az elején a történelmi lehetőséget (észre sem vették) a Fidesz leváltására –már félő, hogy gigantikus teljesítményük nem lesz, csak magukon - viselhetőnek alig mondható csattanója – és a határt nem ismerő hangulat még rajtuk! Indulat még… és ez ok a pesszimizmusra!

 

Lám a Fideszről… és megint egy német vélemény:

 

Peter Friedrich, Baden-Württemberg Európa-ügyi miniszter nyilatkozata: „a magyarországi fejlemények komoly gondot okoznak, nem lehetünk tétlen szemlélők".  A kormány bírálata azonban nem jelenti a magyar nemzet bírálatát, sem azt, hogy tagjainak hazafiságát megkérdőjeleznék. Ugyanakkor "nem elfogadható egy párt kísérlete, hogy a maga ízlésére alakítsa az alkotmányt".

Persze, hogy még mindig rendben megy minden… egy kis „hanta- banda” mindig van, ahogy – amivel szépítheti Orbán a szépíthetetlent! Tudássá sem kristályosodik, a hitelesség meg nem zavarja… a végkövetkeztetés pedig levonva így is: „áll a bál”! És már lélegzetünk is fojtva szorítja mellünket a pusztulás nyomása, az ő keblük mégis dagad (ki érti ezt?) – mert mit is kell elképzelni a világról? – hogy kisiklott a politika? Á! - dehogy. Itt és mindig a magyarázó hang, hogy mindenki bennünket bánt, mert irigyek, mert mi mindent túlteljesítünk (nálunk jól mennek a dolgok, náluk meg nem!) – ezért az egyetemes harag, amit mi büszkén viselünk – ilyetén a mindig-szólam a Fideszes ajkakon!

Orbán majd pontot tesz a magyarság történetére, és piros pettyes fél-ázsiai- seggel, meglovagolja majd „többfunkciós-lovát”! – miután elvágtáz környezete fényébe és árnyába vésődő körvonalaival – ahogy – ahol magára- találva rátérhet a majdani „helyes” útjára: a „hősi”- múltra! – és- hol felszentelt Kormányzóként térülve - fordulva ránk hozza a frászt! De elébb szembesülni fog a közösség (Európa) véleményező hangulatával… mert még odatartozunk, ő meg nem szégyelli tartani a markát (feladva önbecsülését) egy ki baksisért!

E korszak hangulata jól tükrözi, hogy minek örüljünk, majd – mit ellenőrizhetünk is. Vizsgálunk és kritizálunk és egyre végeláthatatlanabb mégis a vita… újabb és újabb gondolatokkal- elmélkedés kizárva - kétértelműségében egy-párt alkotta diktatórikus célra ajánlva, a viszonyokban- a légkőr (lett) mégis fenyegetőbb s egyre fenyegetőbben kínálja fel lehetőségeit - hol önelégült Orbánunk identifikációs folyamatait (jellem-ingadozásában egy kulcselemet tanulságul - a változásra való képességet, hogy él is vele) megalkuvás nélkül kell elfogadnunk (hazugságait)… parancs az parancs, csak végrehajtani lehet…

A gazdaság jól működik, munkatársadalma vagyunk, kétkezi megbecsüléssel turbózott-jövedelmekkel a kölcsönös viszony részeseivé válva- megértés az eljátszott szerep. Hogy hol van a munkahely- az már más, keresd meg magadnak, itt nincs spekuláció csak munka: filozófiától a krimiig tart! Mindig újítani kell! Lásd: a földosztás és trafikolás eseteit!

Már nem vitatok semmit, az már a pszichoanalízis területe… a naiv remény, hogy olyan tudománnyá lett az „orbánizmus”, amellyel elvezetett bennünket az elmélet által megalkotott „metanyelvének” értelmezéséhez, mert- aminek a tapasztalati és ennek folytán az állandóságában összevetett gyakorlattal, amelyen alapszik… a semmi munkálkodásában a valami lényegüléséig az egyén „szenvedéséhez” kell igazodnia! Nesze- erre varrj gombot: és ez már az interaktív „én” - alaphelyzetéből fakadó – vízióit megtestesítő elmélet és gyakorlatának összjátéka! Perszonális és interszubjektív összefüggéseiben az újítás, változás erőinek támogatását helyezve előtérbe… és ez még elfogadható is lenne, de felfogásbeli irányváltásain a szerep mégis beteges! Sajnos ösztönszerű és nem tudatos, minden egyes szereplővel változik, lesz mássá, mert a Vezér saját hajlamait ambicionálja és erőből teszi – vérmérséklete alapján az is változó, mégis új-prófétának tartja magát, így a kapcsolat, valamint a személyiség, az életszakasz kulturális kontextusának megfelelősége vált már a vizsgálat tárgyává! Tekintélyelvű struktúrája hű tükörképe, hol az iránta való hűség kérdései az „igazság” (leszámolás mindennel és mindenkivel) hordozói, amiben a célok más-más értelmezései tükröződnek! Óhatatlanul is utópista célokat fogalmaznak meg… vallási és politikai mozgalomhoz hasonlóan az önmegvalósítás – ami nem valami gyakorlati cél (bár annak szeretnék láttatni) - közben állandó veszély hordozói… az Egyház csalhatatlan, a Pártnak mindig igaza van! És a többséghez tartozók mindig az igazságot képviselik. Orbán itt és így egy Méltóság, aki iránt mindenki engedelmességgel tartozik!

 

A lélek… mint megfoghatatlant az anyagban: elegyít…

lelkiállapot…’ismerettel

 

A hit nagy-dolog,

bár néha naiv…

Emberével lélekben,

csak cérna meg folt.

Testbe fércel, majd felderít,

jóféle érzéssel melegít s feszeng,

ha ott-

az ember,

összezavar valamit.

Mikor magába evődik,

tűnődésre késztet,

ráköti magát a nyűgnek,

mint aki ügyesen táncol,

Szívre kalimpál s ritmust jár,

torkot szorít

és forraszt hangot…

Így vagyunk mi ketten,

ami már állapot —(szőke)

 

2013.04.25.

 

Oldal: Rohadt egy világ...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat