Glorifikálva...

 

 

Felszólalt a miniszterelnök – alkotmányos szokásból. Nem minősítem, mert nem is tudom, amolyan minősíthetetlen felszólalás volt. A szokásost adta: ami tegnap igaz volt, az ma nem az... mintha valamiféle igazságosságból adódna folyamatossága (hogy elébb Ázsia a többivel, majd Putyin és a keleti nyitás és a végén a NATO, ahová tartozunk), hogy fordítunk a helyzeten, ha az idő így hozza – és az idő adta is magát. Rossz volt hallgatni... de úgy vélem (bátortalanul), hogy az „élmény beszámoló” bármily hitelesen hangzott is, csak úgy keletkezhetik ilyenné, vagy formálódik olyanná, ha a vele együtt dolgozó „hallgatók” lelkiállapotát is szem előtt tartjuk, minden esetlegességével együtt vizsgálva a tartalmat, hogy mire terjed ki – azonkívül, hogy glóriát adott magának a szónokló... -

 

Csak nehogy belezavarodjak a részek szaporításában – mert lehet színházat játszani, s lehet együtt is érezni az állammal, mert a Vezér egy felruházott személy, mint morálisan, mint- mint képességei miatt- ilyetén cselekvő, és szenvedő is, mint az állam?

Duma van, beszélni jól tud. Ám a viszonyokat mégis ő teremti a szélkakas politikájával, a további arányok már a haladvány folyamatában, melynek közepén Orbán áll, mint „általános akarat”, de egyéni harccal a csatatereken. Értelmezhetetlen katyvasz, amiből merít és- ahogy kimutatja, hol a fogait, hol a szárnyait (denevérként egy Batman, vagy a „sötét lovag”?)... amiből szózatának ad tartalmat kettősséggel, hogy van ő és ott a 2/3, mint jog szerint és egy tényleges „valaki”, ahogy- és érvényt szerezzen különös akaratának. Benne sajátos az erő és az akarat, mindig másokat letéve a fellelhető célnak adva szabályokat. Van igaza is és van igazságossága is, de olyan szentként van, hogy már megtámadhatatlan... már az ellenvélemény is támadás. Törvény meg mindenkire vonatkozik, kötelező eljárásokkal, csak a köz áll távol azoktól... mert egyik bilincsben és vezető-száron, a másik, mert odatartozik ahová – semmi, még ejnye-bejnye sincsen. Kinyilvánítva ilyetén a „közjó”. Tehát – ha nem is kimondva – de érezve már, hogy a rabszolgaság joga törvényes jog, és az is marad! Az ország egyik fele dolgozik ugyan, csak éhen hal a másik fele... ilyetén is dicsőség a Vezérnek?

 

 

Tülekedő részein a lét- vihar-pántolt batyujából

fénymaradéka gyökerével fáradt zsolozsmára

forgok-

hol tövisekkel csorbát ütve szájal -

púpozott

szegénységében a nyomor fogott...(szőke)

 

 

2014. 09. 15.

 

Oldal: Glorifikálva...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat