Csapdák hálójában

Kalapács János bloga

 

Facebookon is fellelhető írásaiból

A demokrácia hiánycikk

- Inkább bízom a fiatalokban, mint a választási eredményekben (diáktüntetés: 2018 febr. 23. Budapest Deák tér 17.30). Posztom a korosztályom (63) megvalósulatlan álmáról szól. Remélem, a fiataloknak muníció. -

Sziasztok!

Talán túlzok, de – egyetértve Tölgyessy Péter egyik tanulmányának bevezető gondolataival -, véleményem szerint, 20-30 év elegendő egy országnak a bizonyításra: A második világháborút követő 15 év után már régen demokrácia volt a vesztes Németország nyugati felén, de Franciaországban is. Elérte minimális célkitűzéseit Olaszország és Finnország. Ázsiában egy komoly háborús válság után Dél-Korea is felzárkózott alig húsz éven belül. Japán meg a nyolcvanas évekre a világ második gazdasági hatalmává vált.

Hazánk ellenben 2010-ben távolabb állt a hozzánk történelmi méretekben legközelebb álló Ausztriától, mint 1990-ben. A demokráciáktól való 20-30 évnyi lemaradásunk alig változott. Az országok többségével összehasonlítva inkább nőtt, mint csökkent a különbség. Minden lényegbevágó politikai és gazdasági eredményünk ellenére sorra előznek meg egykori térségbeli sorstársaink, Szlovákia, Lengyelország, Csehország és a többiek. Észtországban nemhogy demokrácia, de gazdasági csoda született.

A keleti blokkban 1989-ben még általánosan élenjárók voltunk, 28 évvel később az Európai Unióban már csak Románia és Bulgária van mögöttünk. Még egy-két évig.

Magyarországon évtizedek óta nincsen a lakosság legszélesebb rétegeihez elérő, a gazdasági egyensúlyt megtartó növekedés. Ciklusról ciklusra egymást követték a költségvetési túlköltekezést követő megszorítások és az állandó változtatások. A társadalmunk, a keresztény kultúránk romokban, szinte minden szempontból a perifériára szorultunk. Minimum félmillió emigránst tudunk felmutatni a migránsok pedig szélvész gyorsan átfutnak rajtunk. Eszükbe sem jut nálunk letelepedni.

Gyatra, de romlik is a magyar versenyképesség

A magyarországi régiók versenyben vannak az utolsó helyekért

Sehol sincsenek a magyar egyetemek a világrangsorban

Gyermekjóllét: Magyarország a mezőny utolsó negyedében

Csak a görögöket előzzük az esélyegyenlőség uniós rangsorában

Aggódhatnak a nyugdíjasok – Magyarország újabb rangsorban végzett hátul

Egyre jobban kettészakad Magyarország

Demokrácia nélkül

Minden jó szándékunk, normakövető, törvénytisztelő hajlandóságunk ellenére is ma Magyarországon szinte képtelenség tisztességesen, nyugodtan élni és dolgozni. A túlhúrozott keretek, a maradó ellentmondások, a teljesíthetetlen, agyonszabályozott követelmények között sem a vállalkozás, sem az iskola sem a család nem képes betölteni a szerepét. Ha belefeszülünk, akkor sem.

A hétköznapi életünk nem kiszámítható.

Valami mindig közbejön.

Az egy négyzetméterre jutó napi szomszédsági perpatvarok, a havonta felbukkanó „tocsik”, „kulcsár”„hagyó”, „simicska” szerű panamák, a futball stadionok átadási ünnepségei, hol egy párt pálfordulása, hol a migrációs nemzeti konzultáció, hol az emigráció, vagy éppen a vasárnapi nyitva tartás körül kevert porfelhő vakítja a közvéleményt. Mind, mind elterelik figyelmünket a tényleges problémánkról.

Valami ugyanis kezdetektől hiányzik.

A valódi, tartalommal megtöltött demokrácia.

A magyar, az magyar….

Vajon mit szúrtunk el?

Egyetlen mondatban összefoglalva, azt gondolom, az elmúlt közel harminc évben a politikai elit itt is, ott is, jobboldalon és baloldalon, a széleken és középen is, túlontúl sok, a civil kurázsi meg vajmi kevés volt ahhoz, hogy egy élhetőbb környezetet teremtsünk magunknak. Ha még két-három mondatot hozzátehetek, akkor a türelmetlenségünket s az egymás iránti bizalom teljes hiányát emelném ki.

Megfigyeltétek már? Minden problémánkat azonnal szeretnénk orvosolni. Makacsul hajtogatjuk a javaslatunkat, miközben egy másodpercre sem figyelünk oda a másikra, a harmadikra. Polgártársaink persze szintén szajkózzák a saját igazukat. Ebből a hangorkánból aztán néhány történelmi másodperc alatt lesz a pártütés, a szakadás, a megosztottság.

…rendületlenül

Elszállt 28 év s gyakorlatilag semmi sem változott.

Vagy igen?

Többségünk megismerkedett az elesettség, a rászorultság, a szegénység, a munkanélküliség, a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság, közülünk néhányan meg a gazdagság, az oligarchává válás, a dolce vita érzésével.

Ami a felzárkózást, a demokráciát illeti, egy jottányit sem léptünk előre.

A valós demokrácia, az élhetőbb ország, hiánycikk.

Beszerzése érdekében gyakorlatilag minden ellátó rendszert átszerveztünk oda és vissza. Létrehoztunk intézményeket s megszüntettünk, átneveztünk régieket. A hatékonysági mutatószámok nem változtak. Átalakítottuk a teljes politikai rendszerünket. A kommunistákból lett demokraták, a KISZ-esekből átvedlett fiatalok, a föld alól előbújt jogos elégtételt követelők képviselői együttesen olyan ámokfutást rendeztek, amely a világban, de még a sorstársainknak számító országokkal való összehasonlításban is párját ritkítja.

Meddig még?

Mi lenne a cél?

Más országokhoz barátsággal, nyitottan közeledni és jólétben, hosszútávon fenntartható, biztonságos, nyugodt, körülmények között élni itthon. Magyarországon.

Nem kell ezt sem túlbonyolítani, sem tovább egyszerűsíteni.

Két felismerés hiányzik

Szerintem kevesebb politikára s több civil kurázsira lenne szükség.

Viszont, minden jel arra mutat, hogy a politikusok folytatni kívánják az ördögűző tevékenységüket. Semmi érdemi változás nem várható, sem a parlament összetételében, sem a jobboldal, sem a baloldal célkitűzéseiben. Egymást nyírva civakodnak tovább a hatalomért, a zsíros falatokért és a koncokért.

Továbbá, minden jel arra mutat, hogy tömegméretekben, mi állampolgárok sem kívánunk mozdulni, sem így, sem úgy. Az összes eddigi, közösnek hirdetett kísérlet, mozgalom (ezekről írok még hamarosan), befulladt, elhalt (talán a fideszes polgári körös kezdeményezést és örökségét kivéve, ami viszont ebben a formában hiábavaló, hiszen az ország lakosságának háromnegyede elutasítja, nem ért egyet vele).

Minden jó, ahogy van – gondoljuk. Orbán, Gyurcsány, valaki más? Tök mindegy, csak oldják meg!

Szerintem fel kellene ismernünk végre két alapvetést.

Vegyük észre (1), nem a politikusokon, nem másokon, hanem elsősorban, rajtunk múlik, hogy, mikor, s merre lépünk. Mindig van lejjebb, s még lejjebb, s mindig van út feljebb és feljebb. Rajtunk is múlik, melyiken járunk.

Szerintem, úgy szállt el közel harminc év Magyarország történelméből, hogy közben nem vettük észre (2), mekkora esélyt kaptunk 1990-ben, mekkora esély előtt állunk, még mindig, s változatlanul, hiszen nálunk, szerencsére béke van s viszonylagos nyugalom

Időbe telik

Csatlakozva a véleményt formálók széles internetes táborához, a bejegyzéseimben szeretnék rámutatni a hibáinkra, hogy tanuljunk belőlük. Számtalan, általam fontosnak vélt témában javaslatokat tennék, ha mást nem, azért, hogy vitára ingereljelek. Mert a legnagyobb hiba, szerintem, amit rendre elkövetünk, hogy soha semmilyen, az országunk jelenét, jövőjét érintő alapkérdésben (önkormányzatiság, oktatás, egészségügy, nyugdíj…..felzárkózás?, konszolidáció?, átmenet?, reformok?) nem hagyunk magunknak elég időt arra, hogy kihordjuk a vitáinkat s valamiféle egyezségre, nemzeti minimumra jussunk. Helyette azonnal mindenbe belecsapunk, aztán az adok-kapok nevű játékban mindent egyre jobban összekutyulunk.

A vitákra kirótt időt, ügyes módszerekkel le lehet rövidíteni, de nem lehet megspórolni.

--------------

Megjegyzésem:

Zavaros ritmusában a gondolat is motyog…

szavakkal a nyelv botol,

hogy belém sűrűsödött a gond:

ki-be hatalma s ütemén a bal-jobb

bajra hí’, mert számlálhatatlan

titkaival csalódott a kor — (szőke)

 

Nehéz megjósolni már- mi az irány, hiszen minden van és semmi nincs, ilyetén a gondolati fogalmak nem is irányulhatnak a megértés és a magyarázat feladatára, hiszen problémát felvetni, amikor ezer más probléma köt le, nem is lehet... megvitatni a semmit meg minek. Így lettem pesszimista, a jövőt illetőleg... János igazad van, de... miként is az értelmes emberek kezdenek elemezni a semmin, közben a valóság trágyadombján elkapirgálhatnak a kakaskodók, a figyelem ekként, máris elterelődik a mindennapokat érintő kérdésektől.  Ilyenkor kell (kellene) résen lenni...

Jó az írás, ezzel nincs is semmi baj! Jól is írod: "Az egy négyzetméterre jutó napi szomszédsági perpatvarok, a havonta felbukkanó „tocsik”, „kulcsár”„hagyó”, „simicska” szerű panamák, a futball stadionok átadási ünnepségei, hol egy párt pálfordulása, hol a migrációs nemzeti konzultáció, hol az emigráció, vagy éppen a vasárnapi nyitva tartás körül kevert porfelhő vakítja a közvéleményt." - és Te is leírod, amit én is szoktam mondani (le is írtam itt fentebb... "Mind, mind elterelik figyelmünket a tényleges problémánkról." Mélységesen egyetértünk, ám egy kérdés csak, hol is a demokrácia...? Mert: "Átalakítottuk a teljes politikai rendszerünket. A kommunistákból lett demokraták, a KISZ-esekből átvedlett fiatalok, a föld alól előbújt jogos elégtételt követelők képviselői együttesen olyan ámokfutást rendeztek, amely a világban, de még a sorstársainknak számító országokkal való összehasonlításban is párját ritkítja." - írásodból látva, csak egy miatt vagyok nyugodtabb, hogy Te sem a köntörfalazást választottad, így talán (lehet sokan és egyre többen...) gondolkozhatunk a más- talán jobb utakról, jövőnket illetőleg! - de "Valami mindig közbejön." Példának egy (ami nekem fájó): Átruházni „valamire” a felelősséget, ami nem létezik, csakhogy erkölcstelenségeiket (mint azt teszi a hatalom most), rossz szokásaikat összhangba hozzák az emberek különböző elképzeléseivel, amelyeket a jóról alkottak, csak - mint módszer arra, hogy isteni irányba próbálta módosítani.... 

Konklúzióként leírom, amit elmondtam már sokszor.

Miképpen a hatalom – a Fidesz-KDNP:

Ostobán és tájékozatlanságukat fitogva fújnak, fújnak mint a veszett macska – mivel látvány-dallamain visszahatásokat keltve - a jelent és a majdanit összemosva ellenkezést kifejezni, ellenségességet szítani (ó be keresztényi) is kész e két nagy-keresztény, bár némelykor, mint náluk szokás már – gondolati kuszaságukat így foltozzák ránk.

…ily ellentétek oldanák fel az utolsó éveiket?

Merthogy a választásért (a győzelemért) mindent: hogy a tudat telíthetetlen tárában fölgyűlt tapasztalat- csak és mindig - rideg számítással késztethet számadásokra?

Hogy lehetne másként is? – fejükben meg sem fordul ma… az öregedés, a betegségekkel járó gondok, fájdalmak, új félelmek (amit épp ők generálnak) és utcán… és kisemmizetten.

...csak mert elvonnák még azt a kis segítséget is? – amivel „könnyít” az egyén magán, hogy hangulatában esetleg láthatná talán az életet szebbnek, ami fájóbbá lett és ebben a Fidesz-KDNP testvériség nagyban benne!

Köszönet érte?

– egy szart, de legyenek átkozottak, hogy a kirakatért a segítő kezet is megtagadnák már! 

A vallás vaskorát azért már mégse vezessék be! Azzal a történelemben nagyon sokszor eljutottunk már a semmiig, a teljes kifosztottság érzéséig. Mint most is (lám! - vallás nélkül is)!

 

Szőke Emil:

megcsalatva

 

Csak bajt hoztam magamra, s másra-

rendváltással gabalyodott e lélek önmagára,

tudta határát a rövid-szeretetnek

gyászos ágain a lét,

megbánásra lármázva.

A múlttól búcsút sem vehetett…

Megcsalatott már e nép,

kiforgatva, pányvázva,

újjá sem született, kedvessé sem lett…

Mint mindenféle hányt-vetett portéka,

amúgy, e léttel megvetőleg:

a közből is kilakva!

Legalább nem mondhatja, hogy jó meg nem siratta —

 

u.i: „Ha Isten belekeveredik a politikába, a demokrácia veszélybe kerül.”

(Gérard Biard)

 

2018. 02. 16.

 

 

 

Oldal: "A demokrácia hiánycikk"
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat