A semmi...

Csillagközi űr-bújócska (?) - de a koldusnak se kell!
Madzagod édes-ízén bolondul e kor sejtelmesen,
       hol „édesen” álmodhatom tanodat, s értékrended
       melyre fátyolt ott von e-képp még eltakartan,
hogy ’manóival a változat  eszenciáin eszköztelen
a lét szűke tágabb voltában már megzavarodásában---
…föloldozva nem vagyunk, majd – ha tettén a kar
ölelés-helye boldogság-vágyából ébred
           s a mozdulat sem rejtett,
mely utat mutat egy-irányú akaratban
no- akkor,
           talán-talán vethető a gúzs, az önérdek-
bizonyosságában, a maró meghatározás áhítatában
már más-ellentétekkel borzong,
           ránk bomlik a szégyen,
hogy- hogy átverni hagytuk magunkat?
       …mert a magyar hiszékeny! — (szőke)

Megsegítés és a devizaügyek- a semmi is valaminek ad kegyet. Hiába no- mindig lesz egy réteg, akik elégedetlenkedhetnek... eladva a ház (féláron), és az élet ezzel nagyon olcsó lett, hiszen mindenből vonják a maradó-tartozást... kifizetve egy rész, és tovább hogyan, mert fizetni már képtelenség... csak felturbózott behajtás van (mert eladva és haszonnal megvéve a tartozás!), és albérlet, ami- hogy fenntartva legyen minden másnapra vízzel kevert liszt kisütve az étek! Van még ki nézi, hogy mennyi és mi a valóság (ha és már- csak számok lettünk leírható tételként itt!)? Senki! Élünk máról holnapra és... sohasem hittem volna, hogy lesz még olyan rendszer, ahol már vágyom a halált. Hát Orbáné ilyen! A kevés bérből is levonják a harminc, ötven százalékot (politikusok ezt nem értik, nem is érthetik, hiszen az ellátásuk egyre csak emelkedik, és a bevallás is csak hazugság)! Ezért a szégyen és ezért a vágy a túlra immár (ennyit bevallhatok még), hogy ami marad már semmi és semmire sem elég... Mert csak így menekülhetek meg a szégyentől, mit rám- ránk testál a jelen - politikusaink jó-voltából is. Élet ilyetén és tovább is? Bizalmas körökben még meg-meg csillanhat az értelem fénye, még méltóan a gondolkodó emberhez... de egyre inkább, hogy befonnak bennünket a balhitek és a kényszerképzetek a szenvedések közepette. No- és a tiltás, mert kifelé csak a szépet mondhatjuk... Sokunknak már ez a vég!
Nagy rejtelem a múlthoz, jövőhöz jogunk… a jelen „vígan” él, „boldog”… de korlátolt, mert korláttalan az ember a huszonegyedik század megelevenítő erejével és kevesen szólnak színeiről még… egyre ijesztőbb dolgok „kaptatóin” lihegve jutunk a „csúcsra”, hol feltárul az egész „rettenetes” élmény… e lét valója.
Hibák, bűnök, végzetes tévedések, mint a múltban… jog és törvény kérlelhetetlen már a jelenben… és jövőnk? - a jövőn népámító cirkuszt játszanak majd!

Huh! – be rossz ez a kép, százévvel és címmel redőzteti homlokát
a nagy-vezír, új nótát nem fúj csak nosztalgiázva éled fel vágya,
a királyság- hogy a feledés rágja…
Kártékony, mit mohón átsző akaratban hatalma, az óriás-csápja -
fújja trombitáját! – forr és riogat, rá a vonítás...
jaj (!) – farkasul lelt talánya -
(e lét mámorából inkább szomjazom borom után,
                 nem vágyom ágyas-pálinkáját…)
Lehet- győz fölöttem, hogy Európában így „kiáll”, de
mentem hitemet látva az öncsalást,
                 hol üressége vett- szilárdsága kárál,
mert nélküle is már belsőmig mart ez a nagy semmi, mit hívnak: szabadság…
rend, erő- a csaló öreg-kor, s a látszat, hol rikács- intelemmel szól a száj,
immár félelmével lengi be történelmét a lesajnálat végzetes gyalázatán — (szőke)
 
2014. június 17.

Oldal: A semmi...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat