Orbán rendszerében...

 

- Cifrát mondsz. - Megsértődik-e,

akkor még nem mutatja.

Előbb lemér, fölmér, kimér:

majd rúg, vagy – elfogadja. -

 

Felejtünk – bármilyen fonákul hangzik is... az idő jégtábláin úszik minden, és megint a falakra fagy a múlt... észrevétlen- még a hétköznapi emlék is... ideológiai érvek, magyarázatok, a különböző szólás-formák tartalmával a prózai nyitány, ahogy egy filozófiai távlatot kap, mintha magasabb rendű sejtelmeket is felszabadítana. A nép egysége a baj! „Nem a szabadsága van veszélyben. Az sose volt, csak nem vette észre. Moralitását jó mélyre eltemette. A szolidaritással együtt. Azt félti, amit egzisztenciának hívhatnánk, ha nem lenne túl röhejes ebben az országban ezekben a hónapokban így nevezni, hívjuk máshogy. Nyomorszint. Az megfelel. Hogy legyen egy tévé a sarokban, wifi, asztali gép, egy hűtő és asztal, székek és egy öregedő verda. Meg egy utált munkahely, ahova be lehet járni, de fizetésből fel lehet tölteni a hűtőt. Meg égjen a villany a budiban. És hogy ingyenes legyen az egészségügy meg az oktatás. És ha végre nyugdíjba megy, akkor még nagyobb nyugalommal szarjon bele ebbe az egészbe.” Tudatom és érzékeim korlátját szakítja e világ- itt Orbánnal! Félek! - merthogy egy csónakban evezünk mind- igen, a „nyomorúság bárkájában”, ahol megállt az idő, miként mind – csak ellenkező irányban evezünk – mások más-irányával szemben, ahogy hisszük a jó-irányát e rendszer embertelen hidegében. Cselekvés-vágy és a módszer drámájában, az élethelyzetek adta lehetetlenségben – már- e nép lett tehetetlen! Felvonták lobogni a dantei ideológiát, az emberibb helyett... és felejtünk mégis!

Felejtjük: „a hosszú bájtok éjszakáját, a Kaya Ibrahim és Josip Tot nevével jelzett ügyet - már rég elfelejtettük. Németh Miklós vezérigazgató urat is. Az elmúlt évek alatt a könnyű szélben vidáman lengedező Közgép molinókat is. Elfelejtettük Vida Ildikót, a tüntetéseket is. Olyanok vagyunk mi, mint a mesebeli emberek: azt hisszük, ha hátat fordítunk a gonosznak és elfelejtjük, akkor azzal el is tűnik. Hát nem. Rosszul csináljuk az elfelejtést is.” Mi csak a pernahajderkedést akarjuk elfelejteni (sper- ma) – a gecizést nem. Sőt, azt üdvözöljük. Mert azt hisszük, nem számít, kicsoda, de végre valaki jól megmondta neki... És „megbocsátunk, ha lehülyegyerekezik Szijjártót, Orbánt meg zsírosnyakú parasztnak nevezik?” Meg, ha egyszer ez az igazság... és- mert tökösség helyett a töketlenség, a pöcsölés a lényeg- a klikkesedés... azt meg elnézzük. Ó nép! "Itt pihensz el, itt, hol e falánk erkölcsi rendet a sánta palánk rikácsolva őrzi, óvja"?

Most épp Petőfi, a „Dicsőséges nagyurak” sorai jutottak eszembe és Mácsai előadásában az érzés már bennem, ahogy- amit kiváltott a pillanat – csak az, mi- érdem lehetne! A belenyugvás keserűsége helyett. Nincsenek kérdéseink (legalább magunk-felé legyenek!), közös a sorsunk s kínjában égve mind itt, a társadalmi átalakulást meg sem említve csak vagyunk... elvagyunk... magunknak?

„Tényleg a csodavárás lett az új magyar állami vallás és már az is kurva mindegy, hogy ki a Messiás, csak szabadítson végre meg minket a gonosztól? Mert ha igen, van egy rossz hírem: ennél csak rosszabb lesz.”!!!

 

elém-gyúlt nap

 

„A kirajzolt jövő ábráiba

engedékenyen ömlik bele

sorsunk” -

...hol kínálja kéjre testét a ma

máris az utálat veri tönkre

ahogy ront rá

korunk

ki még elől futna

most hátul űzetve

- rá szórjuk átkunk -

ám a célnál őt istenítve

véget ér

viszálykodásunk -

A hivalgó pusztulásra

igékre

őrzött torok sem „zizegve”

...miként magad előzni

keskeny az út! (szőke)

 

2015. 10. 01.

 

 

Oldal: Orbán rendszerében...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat