Pár-beszéd…

A Párbeszéd Magyarországért /…/ az alábbi szöveggel:

"Ma az ülésteremben átadtuk a Fidesznek azt az emlékművet ami az elmúlt 3 év kormányzását foglalja össze, az információszabadság törvény megszavazása kapcsán (amely törvényt egy nap alatt fogad el ezekben a percekben a parlament, és gyakorlatilag lehetetlenné teszi a Fideszes mutyik felderítését)!

A baltás gyilkos, a földügyek, a trafikmutyi, Simicska Lajos és a Közgép, a választási eljárási törvény, az IMF ellenes közpénzből folytatott hazugságkampány és még sokáig lehetne sorolni a példákat, amik jól bizonyítják, a Fidesz: Lop, csal, hazudik!"

 Szól e „támadás” már mindennek, ami a Fidesz által bennünket érint és érinthet… az egész mai, állami, egyházi, társadalmi, gazdasági rendet támadhatja és joggal – az emberek leigázásán, a tömegek nyomorán, a kistulajdonosok tönkretételén át folyamat - mert munkájuk (nem áldásos voltával) az egész mai életet teljesen átható erőszakon és képmutatáson alapul…

A földöntúli jobb életbe vetett hitén Istent emel a most… a szorongatott néptömegekre rakva ránehezedik a nyomortól, munkanélküliségtől, elnyomástól amúgyis elgyengült népre- ez a kormány! A vallás, a nép ópiuma. Légy alázatos, türelmes és a mennyei jutalom a tiéd lesz! Ostobán és bugyután közreadva, hogy higgy a csodákba, az ördögbe is akár és nélkülözz: remény a halál után! Magánügyből így lett közügy… erre kész alkotmánymódosításra megint!

Most jön a történelmi ismétlés – ami már volt – és itt megint, hogy ily függőséggel is bírva törvény az törvény: itt hinned és halnod kell! Mit számít a lelkiismeret és annak szabadsága? - mára jövedelemhez kötött. Volt idő már, hogy az embert üldözték hitéért és hitetlenségükért is… most megint itt az egyházi-mákony, hát terjesztik… undorító a hatalmaskodás és az Orbáni önkényuralom részeként- hogy a hatalom javára felhasználva van megint! Tegye- és szabadon bárki, kinek indíttatása erre van, de ne kötelezzék – ez maradjon, mint volt is magánügy! Elnyomás így? – és megosztás és elvadítás inkább! A politikai erők szétforgácsolását is előidézi… ez a nyomás – mit ránk erőltetnek – a társadalmon belüli gazdasági nyomás folyománya és kifejezése. Óriási következetlenséggel csak gyűlölködést szít! Miért is van erre szükség? – hogy megint a lényegi dolgokról terelődjék el a figyelem… ravasz „újítás”! Ez a fajta gátolt-gondolkodás gyanús tünet… de nem tüneti kezelést igényel, hanem gyökeres változtatást: munkát és kenyeret elébb és jöhet az ima! Sorrendiséget kellene megállapítania a hatalomnak és nem kibúvót a felelősség alól, amit most egyesek Istenükre terhelnének! És már megint itt a látható erős felettes „én” - láthatóan az ideálokra terelve, hogy ezekből az identifikációkból a feszültségek elviselésére irányult kísérleteit élvezhessük…

 

Keresztényi hamisság-ok…

 

Nehéz a perc hol a hit is megcsal…

Nehéz perceimben lettem hitehagyott!

Pogány felem vallást adott,

hitem a Napban?

A keresztény mégis,

mégis pogány maradt ott,

hisz’ általa lettem a hittel

meglopott…

Pogányakarat írta a bibliát,

mit pogány-kézből kapott a kor

s rá ott adja a keresztényi alapot…

Mert üzletelt: hibrid-vallást kap

így a viszony (ingáján elkobzott),

mit e faj birtokul foghatott,

ki még előtte napimádó volt.

Glóriát adott napkorongból

„szentjeinek” a könnyező- valóságokon!

A lélek talál-e így érte égő anyagot?

Ízisz-, ki Hóruszt dajkálta-

vele szűz és pogány volt…

Mintául, egy halvány groteszk csak (!)

Ám, a legnagyobb ki áldást hozott,

majd sok szenvedés után, véletlen- szálaiból

már Rómáért osztott tér-hódítón…

……

heti ünnepnap is érte volt… oltárt is kapott,

mi pogánynak volt- szánt mindenestül,

mert övék volt Mithras:

a Világfénye… ki harmadnapra halottaiból feltámadott.

Keresztényin „meglopott” a kor-

Az egyházi hamis-tan /emléke mindmáig teher/,

hogy a keresztényhit csak üzleti- „irgalom”.

            Jézus által már ott „kikufárolt” volt –(szőke)

Lám: az írott rosszindulat egész áradata szabadult a világra! És némi magyarázatul, lehet túlhangsúlyozottan: a kísérlet, bár keresztényi – mindig is a hatalomról szólt: „kitalálni” valamit és újnak előadni azt, mert a történelemből megtetszett valami, a mára ráhúzva új gondolatokhoz vagy új belátásokhoz nem vezethet el…

Az új eszméket is módosítani kell (kellett is mindig a történelemben) – a korábbi tapasztalatok fényében – ám ezek többnyire érdemiek és stimulálóak voltak, és - ugyancsak sorsszerűen – szinte mindig felborítottak valamit, amiben mások még szilárdan hittek!

……..

Egy korszak túlélőjeként, ím, a „csodálat”, mi gyötrődés…

„Május 1-jén nem csak a munkások, a katolikusok is ünnepelnek, Jézus nevelőatyjára, az ácsra emlékezve. Munkás Szent József ünnepét 1955. május 1-jén rendelte el XII. Piusz pápa. Korábban a szent tiszteletének hónapja általában március volt, Magyarországon is.

A munka ünnepe a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt, minden év május 1- jén tartandó ünnepség, hivatalos állami szabadnap, mely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokat hivatott megünnepelni…”

Mit is értünk el? - immár 23 év alatt? – a nyomort! – ünnepelhetjük! Mindez tűrést, ottlétet és érintettséget jelent – nem feltétlenül cselekvést, inkább megértést és türelmet, legalább ezen a napon! Hamiskodva így áltatom magamat! Lesz még jobb – mondom én a hetvenéves, kit a sors már lehengerelt! A személy - mint én is - már egyedül van, mégis azon igyekszik még most is, hogy létrehozzon magából valamit.

„Ünneplek” a magam-módján és utána spontán „gyógyulok”!

A kölcsönös bizalom sajátos légköre nélkül nem élhetek… nosztalgiázom! Először is- mert nem játszódhat le újra minden (még akkor sem, amikor is tudvalévő: a történelem mindig ismétli magát), minthogy nem lehet ugyan abba folyóba lépni másodszor is, ahogy azt megfogalmazták a parlamentben. Már semmi nem lesz ugyanolyan, mint volt!

És egy vallomás: hogy sikeres lehessen az ünnep (majd egykor- még nem lehet - jól élni nem!) – nem összeesküvésre, nem pártra, hanem egy élenjáró osztályra kellene támaszkodnia a tömegeknek… a most (e jelen) már ellopva csibészei által! – a végzet gyorsvonati sebességgel közeledik felénk a választás napjával.

Hiba és üres formaság megvárni a napot, és voksot adni a „nemlétnek”!

A népnek joga és kötelessége (ahogy Orbán is mondta, de nem gondolta magára akkoriban), hogy egyfajta forradalommal (annak hevületével) döntse meg a múltat (ami elnyomorodást hozott csak)… vagyis- ha nem vagyunk vele megelégedve, ellehet zavarni!

Jog és kötelessége is a népnek, hogy irányítsa képviselőit (és nem fordítva), még a legjobb képviselőit is - és ne várjon rájuk… nem hiba, hanem bűn lenne, hogy a nem jó- és nem is értünk dolgozó kormányt hagynánk tovább uralkodni rajtunk, ha elszalasztanánk a hatalom ingadozásából adódott lehetőséget, hogy megadjuk nekik a „kegyelemdöfést”! Nekem ezt mondja május 1-je!

Ünnep? Emlékezni? Eszmét a hagyományhoz varrni ma? Nekem gyásznap inkább… mélység, szakadék, üreg – ezért adjam tetszésemet?  Szokásból, mint illik? Megdöbbentem magamon, hogy a mával már milyen érzelemtelen viszonyom, marón furcsa és jéghideg!

 

2013.05.01.

Oldal: Pár-beszéd...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat