de előre vigadva bízván magában? – (szőke)
Összefog és győz!
Persze, de ki hallgat rájuk? - ők már nem irányítói az eseményeknek, hanem csak olyan résztvevői, akik sodródnak a többiekkel. Válságban vannak, már 2010 óta képtelenek a változásra... persze kitalálnak mindig valami kirakati pótcselekvést (logófestés, fiatalítás stb.), hogy higgye a nép, társak és barátok ők. Senki nem mondott le, senkit nem váltottak le - öntisztulók mint látjuk, amúgy magukban (a zárt ajtók mögött).Az idő megy... a történelmi helyzetek észrevétlenek maradtak (amint az volt 2010-ben és 2014-ben) – most szenvednek!
Pedig: „Az MSZP váltópárti jellegének utolsó koporsószegét Molnár Gyula azzal veri be, hogy az új helyzetben át adja más pártnak vagy pártoknak a miniszterelnök jelelölés lehetőségét. Molnár Gyula, tudatosan próbál félrevezetni 800 000 – 1 000 000 millió szavazót, Botka buktatásának valódi okának elhallgatásával.
Molnár Gyula oly mértékben lejáratódott és bekoszolódott, hogy ki kell vonulnia, el kell tűnnie a közéletből!”
Közösségi embert is másként motiválja, ahogy nagy célokért lelkesedik - elsősorban is bíznia kell a közösség erejében és most rádöbbennek, hogy egyéni sorsukban is valami rendkívüli döntésre kényszerülnek. Saját bábájuk lettek, egyben saját sírásójuk is, hogy útjuk rögös és már a küzdelem előtt belefáradtak gondjaikba- fájdalmaikba, hogy egység nincs...
Dantei kelmét borít rám ideológiám... civilként/polgárként - hiszem emberibb így, bár tehetetlenségem szimbolizálja időtlen érzése, hol a kedvemmel eljátszó nyugtalanság veszi erőmet....
Ráerősödött a politika, a filozofikus hang elhalványult... én itt meakulpázva, suttogva vallom meg magamnak, nagy a baj – látom, hogy amit vallok (ami az állam dolga volna biztosításukban): béke, szabadság, igazságosság veszni látszik, ahogy e lét hétköznapi emlékeket kever egy kozmikus látomásba.
Ám a szavakban, a látott és átélt dolgok másként elevenülnek – cselekszenek, mozognak, történik velük valami... ez minden!
Nem felmentésnek szánom, erős kritikám inkább, hogy akik voltak már hatalmon, azoknak másként kellene már viselkedniük – mert a népért teljesítenek szolgálatot és nem fordítva!
A szó itt nem elég...
Sem a Fidesz, sem az MSZP nem tudja elhivatottan elvégezni saját munkáját, objektív és szubjektív akadályaik miatt. Személyi változás kell mindenhol, úgy a hatalmi ágakban mint a kormányban, de legelőbb a pártokban, hogy hiteles legyen minden.
A sorrend annyiban keverhető, hogy ki-ki helyzeténél fogva épp most – épp hol van, tegye elejétől vagy végétől...ez most azért fontos, mert aki hatalmon van, hatalmát nem adja át egykönnyen (tehát meg kell tartsa), aki pedig megszerezni akarja, annak elsőbb a megtisztulás, majd a bizalom visszaszerzése után, a programok alapján való változtatás.. stb.
Azután ott lenne még a vallás is (oktatás, gazdaság, egészségügy dolgait nem részletezem): amiként is „nincs párhuzamosság, sem ellentmondás állam és Egyház közt, mert mindkettő saját funkciójának betöltésére hivatott, az állam horizontálisan, az Egyház pedig vertikálisan, és e két funkció metszéspontjában található az individuum” (ez volt a Dantei koncepció). Ami most uralkodó, az maga a hitben való káosz! Lehet, így sem értenek? Akkor mindegy is – Orbán győz, mert az erő épp vele van! - és erőből minden másként jön le!!!
..és ha már összefogtak, akkor beszélgessenek, az is valami... 2022-ig, ahonnan már nem lesz mit visszahozni, nem lesz mit megmenteni – nem is lesz mit belátni... hiszen a lágyan takaró selymes idő és a vásott köpeny mindent befed, elfed, mert nincs a világnak lelkünkben tükröződő képe, mert szürkévé lettünk.
Mint a hálót a pók
fonja szálait a lét körém
hogy búval megrakott
rajtam a nevetés csak játék
ahol most a bűz és mocsok
szorít – facsart erején ég
kéjjel itt – így az öröklét
már lelket edz s őrzi rendjét
az ember
ki már csak anyagcserére tervez
s artikulál idétlen hangjain
mert semmivé lehet „ha ideje elérkezett” – (szőke)
2017. 10. 17.