Túlzó axiómák..?

 

„Mindennél fontosabb azonban, hogy ismételten nyíltan megmutatkozott: a kormányzat mennyire méltatlan a hatalomra. Minden eddigi botrányt sikerült időhúzással, kettős beszéddel, ámítással, nyílt hazugsággal elsimítania. Most ez már lehetetlen. Washington kicsit lépett, a kormány meg túlzottan nagyot. És elszámította magát, az Egyesült Államok pedig ki fogja ezt használni. Miért ne tenné?”

Mint látható a diktatúra immár tetőpontját érte el, arcátlanul lett határtalan e „karizmatikus” uralom, ahogy egy magát prófétának képzelő vezér „mágikus” valójában tiszteletet vár a semmiért...

Becsület helyett büszkeség és megmerevedett szelleméből máris az következik, hogy szövetkezik demagóg magával és ilyetén is- már passzív tárgyként kezeli a népet – kétkulacsos politikával, kétarcúsággal, kettős-beszédekkel ámítja még önmagát is. A választás szabályainak átírása miatt maga a választás egy „közfelkiáltásként” kapott hangsúlyt, mely nem más lett, mint a „hitnek” a kinyilvánítása a vezérbe- a vezér elhivatottságának elismerése és annak megerősítése irányában... így megteremtődött egy diktátor, akinek immár fejébe szállt a hatalom.

Eredménye: immár az egy- személyi dilettantizmus, hol minden kényszerből „épül” fel. Bebizonyosodott, hogy az amorális nézet mára módszer a politikai döntések létrehozására, ami a legelvetemültebb szédelgők álláspontjaként lelt gyakorlatot... mindig is. Amerika lám- most az orrára koppint a vezérnek.

 

„A hatalom üvegburája végképp bezárta a hatalomra méltatlanná vált miniszterelnököt. Mind kevesebb köze van a a valósághoz. Azt teszi, amit egyedül tehet: időnként kifejezetten ingerülten reagál.”

Lám- csak cselekvéseiben sok lett az irracionális elem, egyre inkább felhívja magára a figyelmet. Döntései már nem felelnek meg a nép akaratának, példa: az internetadó (bár vannak ennél nagyobb súlyú cselekmények is, de mindegy is, ha legalább valami megmozdult- és igazságtalanságként értékelték). Az utca hozhat e változásokat, még nem tudni, de a hatalomban már kézzelfogható a felelősségérzet-csökkenés, nincs nyitottság a nép felé, s más sincs mint nem-logikus gondolkodással egyfajta pszichikai ráhatással való erőlködés (a tudattalanra való apellációra gondolok, hülyeségei állandó ismétlése miatt). Ingerültsége a magánérdekének csorbulása és büszkeség megsértettsége miatt van (butaság sajátja), hogy már nem képes a népakaratot formálni (befolyásolni), és a világot becsapni... sokáig hitte, hogy a nyugatot az orránál fogva vezetheti, mi több – már ennél is tovább ment – keletet is a saját politikai színpadára vonta, eleget így téve irracionális vágyainak- sötét hajlamai számára!

 

„Az unió pedig - benne főként a néppárti közösség -, amely eddig is kényelmetlenül érezte magát Orbán miatt, most már kénytelen lesz megszólalni, még ha nagyon nem akar is újabb háborús övezetet teremteni Ukrajna mellé. Mondania kell valamit, nem őrizheti tovább kétarcúságát, legfeljebb ujjal mutogathat Washington háta mögött Washingtonra: ha ők megtették, mi sem tehetünk mást.”

Eddig jó-hiszeműek voltak Orbánnal... Merkel már az elején felhívta a figyelmét, hogy vigyázzon a 2/3-dal, azzal élni is lehet, de visszaélni is. Okosan használja fel! Nem tartotta be az intelmeket, amit mások figyelmeztetésnek szántak.

Azonban, a választók rossz és korrumpálható képviselői nem profitáltak a tényekből, nem a hosszú távú érdekekhez, hanem a rövid távúakhoz igazodtak, imigyen a gyors meggazdagodás céljához...

Mit is mondhatna ezek után Brüsszel? Hogy ejnye- meg bejnye? A gondolkodás és a cselekvés racionalitása két különböző dolog, a gondolkodás racionalitását nem garantálja a cselekvés racionalitását, az utóbbi pedig létezhet a másik nélkül is. Bár nemzeti kérdésekben, a közvetlen érintettség okán, kell legyen világos és határozott akaratnyilvánítás... hogy mennyire veszi magára a vezér, az függ a korrupcióval - nem ok nélkül – megvádolt társaitól is, a gazdasági érdekek képviselőitől és idealistáitól! Beszélni tudnak (mást se) – frázisaik és formuláik iránt nagy még a lelkesedés, főleg a bigott hívei körében! Ám a becsület, a hit, ész és „reformjaik”, a gyakorlat korrupt, brutális módjain állítva szolgálatukba, ami mint előnyös szituáció megszűnőben, hiszen rajtakapták őket – nevezzük most még: turpisságaiknak! Eddig a valóságot (mások felé) lehetett hamisítani, de mára már a népakaratot is hamisítják... és e-mögé bújnak.

 

Orbán „ráébredhetett: az amerikaiaknak valóban, s mennyire elegük lett. Elegük lett, hogy a kormányfő illiberális szellemi játékát a magyar hatalom kezdi komolyan venni.

Az ügy most már - a hatalom magának köszönheti - túlszaladt önmagán, beláthatatlan gazdasági, politikai következményekkel jár. Nem a kormány, hanem az ország lett korrupcióval hírbehozva.”

Sajnos a következmények levét mindig is a néppel itatták meg...

Odaföntről ez az igazi hagyományőrzés.

A nemzet már kettéosztott állapotában, de még mindenki által nincs felismerve a tények súlya- nem számolnak a következményekkel, ezért is a felfogás, hogy ez egy következmények nélküli ország!

Hogy baj van és lesz még nagyobb is az látszik, mert ahogy megéljük ezeket a nyugtalan időket, úgy váltódik át a rend egy monopolisztikus vezetéssé és annak kezében már kizárólagos a hatalmi érdek. Nincs tolerancia csak fenyegetések. A jelenlegi struktúra is az orbáni diktatúra terméke- ahogy az egyik probléma éppen megoldódni látszik, már ott a másik.. vége nincs a sornak – itt már minden szar, hiába akarják eladni lekvárnak, csak mert kenhető egyik is meg a másik is. A mindig másra mutogatás, a visszamutogatások ideje lejárt... mint ahogy a stréber magatartás sem nyerő már.

Kövér mégis fújja a magáét: „Óriási siker, hogy három egymást követő választáson elsöprő fölénnyel győztek, kiemelve: jobbra sikerültek a voksolások, mint az "reálisan várható volt". Megjegyezte: az önkormányzati választás eredményei "egészen imponálóak".

Számjátékba most nem megyek bele...

Orbán a választásokkal csatát nyert, de a „háborút” soha nem nyerheti meg! És ez az igazság. Feléjük lejt minden a törvények megváltoztatásával, hogy meddig mehet ez így, ki tudja... mutyik, csalások és korrupciók következtében megváltoztak az állapotok- a valódi kérdés az, hogy kinek van igaza, azoknak, akik reformokat akartak, vagy azoknak, akik pusztítottak? És visszadobom a labdát Kövérnek, mert éppen nekik kellene önvizsgálatot tartani és alázattal- szerénységgel, hogy mi az, amit elrontottak... mert immár nemzetközivé lett politikájuk negatív ténye, a kitiltások okából! „Amíg ezt nem tudják orvosolni, a személyes kapcsolatokat is "szétrohasztja" a politika.”

Amiben igazat adok az- az, hogy a magyar baloldali ellenzék "ilyen csenevész", és képtelen az emberek többségének a bizalmát megszerezni...

 

„Die Welt szerint: Orbán Viktor kormánya a régió többi országánál sokkal tágabbra nyitja a kaput a Nyugat-ellenes, antidemokratikus, antiliberális lépések előtt.

Ha Oroszország ellen szankciókat lehet hozni, akkor miért ne lehetne hasonló módon fellépni Magyarországgal szemben is?

Visszariadnak-e az európaiak attól, hogy ha egy uniós tagállam kilóg sorból, akkor megbüntessék, tudomásul véve, hogy akár a kizárására is szükség lehet?”

Fordulóponthoz érkezett a magyar kormány: nem folytathatja tovább a manőverezést a Nyugat és Oroszország között úgy, ahogy az elmúlt években tette – állítja a RIA Novosztyi orosz hírügynökségnek nyilatkozó elemző a Budapest és Washington között kirobbant vitát kommentálva.”

 

Rólad suttognak a hírek,

Át a rácsokon meghitt perceiden...
És átadod a világnak jó-lelkűen a majd

Benned kínlódó magyar virtust- s vele, a nemalkuszom
Röhejt-fakasztó összes istent!

Ez a mi földünk volt valaha- mondod...
Dicsőség érte mint illik, rajta dúvadat domesztikáltam.
És ez már érhet valamit, bár árkaidban
Számos szamár még rajtad replikázik bírhatatlan – (szőke)

2014. 10. 24.

 

 

Oldal: Túlzó axiómák..?
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat