Túlzások...

 

Rubovszkyt hallgatva, elfogott a borzongás... a felvetett téma kapcsán és módszerében- annak tartalmi-részét is szem előtt tartva (tetszettek volna választást nyerni... meg a többség diktatúrája a kisebbség felett... Antall után – mert ő is mondott hasonlókat - igaz az így szólt, hogy: tetszettek volna forradalmat csinálni!), a többség és a kisebbség viszonyában egyéni a meglátás - már ahogy taglalta a KDNP-s bizottsági elnök - hatásában is, immár visszájára fordul az igazság és éppen az igazság, aminek alapjából kellene mérlegre tennie a diktatúra-fogalmát (a sajátját), még akkor is, ha ezt a kisebbség felett a többség gyakorolja (jelenleg a parlamentben). Ugyanis a többség a parlamentben van, azon kívül a képviselők számától függ, hogy létszámban mennyi az amennyi!

Így nekik lejt a pálya - nekem valóságosan csak az elbátortalanodás volna a szerepem?

Nem hinném, ugyanis a kormányzás dolgában nem a nép összessége kap helyet, hanem a képviselet, és a többség okán, a törvények milyensége és mennyisége miatt már vizsgálható a többség akarata (diktatúrája) a kisebbség felett, ez nem a demokrácia sajátja, de annak még nem is mond ellent - csak a Fidesz hatalmi sajátosságából ered... hogyha nincs konszenzuskeresés, akkor konszenzus sincsen – következésképpen csorbul igazságossága, aminek dolga volna, hogy határt szabjon a jogalkotásnak.

Így a kérdésem: hogyan képviselik magát a társadalmat? Tehát, ha egy képviselő nem hajlandó elfogadni valamit (ami jogában áll), abból még nem következik, hogy elvitatná a „parancsolás” jogát a többségtől. Mindössze annyi történik (ha már jogászkodunk) – „a népfelség elvétől az egész emberiség felségéhez fellebbez”.

Ugyebár így már nem kell a diktatúra libabőrözést is kiváltó szavát emlegetni – elég, ha megértéssel bír, aki „parancsnokol”... de a megértést viszont nem mellőzheti.

Immár az értelemhez apellálva- annak keretei közül nem kilépve, lehet csak „bátran” megadni a népet képviselő többségnek a mindenre kiterjedő hatalmat. De ez meg olyan érzést kelt (ami immár gyakorlat), hogy nem az egyenlőség alapján biztosítja a feltételeket, hanem kizárólagosságánál fogva a 2/3-nak adja a teljhatalmat – ám- ha így visszaélésre ad alkalmat, akkor az egyén, aki ott és akkor, teljhatalommal van felruházva (mint Rubovszky) és tette, amit... miért ne képzelhetnénk el, hogy a többség is így viselkedik? Ez már maga a zsarnokság!

– a pártok – megannyi kis nemzetet alkotnak (az összességen belül) a szabadságukért küzdve teszik dolgukat képviselőként, az igazságosságban bízva, az értelemre apellálva, a küzdelem eredményeire kell figyeljenek... mintha valódi egyenlőség volna (ami nincs persze) ha az ügyeket nézzük (kellene, hogy legyen), de ha hatalmaskodással visszautasítva minden kezdeményezés, nehéz a tüskét kihúzni - még akkor is – ha a demokrácia jegyében teszik, hát még akkor, ha diktatúrát emlegetnek- mert akkor a nép a küzdelemre figyel és nem az eredményekre...

A hatalomnak nincs akadálya, de már ellensúlya sincs – így semmit nem kell visszafognia – sem az ügyek menetében, sem az időbeniségben, ilyetén nem is mérsékli magát!

Kézzelfogható az önkény és tapintható már a diktatúra, mert valami különösség jogán (amit magának vindikál a hatalom most) tiszteletre méltóvá avandzsálta magát, valamiféle szent-jogoktól felruházva, egy kézben összpontosítja – korlátozás nélkül immár – hatalmát!

 

"Mi egy kereszténydemokrata alapokon álló, néppárti kormány vagyunk, kereszténydemokrata szellemiségben kormányzunk minden magyar ember érdekében" - (Orbán Viktor).

Szépen hangzik.

Én már egyáltalán nem értem... káosz mindenütt, a lét érthetetlen s élhetetlen „összefüggésein” (összevisszaságával) már minden, egyik nap demokraták, a másik nap keresztényalapok vannak műsoron, de néppárti kormányként- amolyan nemzeti és népnemzeti színekben tetszelgőn, a valóságban mégis minden az önkényességen alapuló illiberalizmusaként jelentkezik: a polgári demokráciának hátat fordító- vakon engedelmességet követelő és rendszabályozón zsarnokin, ami már végpontjai- az igazságosságnak magának is ellentmond... ám mindig úgy fordítva a mondandót, hogy más-más időben, mindig legyen lehetőség tetteinek másként magyarázásához (a kimagyarázáshoz).

Az érdek nagy úr, de a „hálót” mégsem ő fonja már, mellette a fényűzés lovagjai irányítanak (Rogán, Szíjjártó, Lázár, Kósa, Semjén stb.), mert a kényelmi eszközök utáni vágy kielégíthetetlen lett, és a spekulációk szövevényében a szerzés szabadsága nagyobb teret kapott, mint akár a nép alapszükségleteire való odafigyelés (persze, hogy jön megint a rezsicsökkentésre való hivatkozás- meg a banki megsegítés)! Ezzel nem lehet felmenteni a fényűzés lovagjait, és ha megértették a lényeget, akkor ez ellen tesznek is, mert kirívó (negatív hatásában) ez a viselkedés!

A legújabb a kereszténydemokrata kormányzás (és ebbe beleférne a vagyonszerzés fent említett módozata?), s egyszer- mind egyenrangú felfogásban kötődnének a „más-demokráciához”, ami nem liberális? Akkor a demokráciák miért liberális-demokráciák mégis? A mindig- ellentmondás, és mindig- mindenben, a más-úton való sodródásban részt venni, nem épp a normális „alapokhoz” való kötödést jelenti, mert hiányzik belőle a politikai szabadság (a nép és az ellenzék felé, maguknak- a hatalomnak biztosítva az). Bár, amit káosznak érzek, lehet az volna az igazi és tiszta demokrácia? Amolyan Orbániasan? Hát!

Immáron a nép helyett és a különböző ágazatok helyett munkálkodnak Orbánék a kormányban- immáron ezen feladatait vegyíti a politikai szférával (ezért is – sok más mellett - bennem a káosz érzet) – viszont a következmény zsarnoki- a magyarázatok ellenére is, kezdenek elviselhetetlenek lenni... legyek jóhiszemű, és higgyem- akaratukon kívül lettek azok?

A helyzet csak romlik... a civil társulásokba egy kormány nem szólhat bele – általánosnak kell lenni létüknek, amely sok embert késztet közös cselekvésre a polgári demokráciákban, ám a szétverésükre tett kísérlet felrúgja azokat a szabályokat, amit egy demokráciától a nép elvárhat, következésképpen így nem is demokratikus az ilyen művelet, a társadalmi berendezkedést meg nem hívhatom demokráciának, csak a kormányzás zsarnoki önkényének! A félelembe tartás mellett...

Csoda-e az apátia és a közöny?

Amíg a próbálkozások kapnak erőre, míg a politikai „újításokban” éli ki magát a hatalom, addig az csak egy kalandorság, semmi más. Ám így kényszeríti a kormány mind szűkebb területre a közakaratot, ahogy egy erős kormányzat eszméjét sugallja az embereknek. És ebben mi a „közjó”, azt végképp nem értem...

 

Kedvre csak és csináld,

ha hajt a vágy...

ha összevisszáin erőből a szél

szakít koronát...

taszítva, hogy kapcsolatokat teremt

és választ kap

vagy még sem? - később talán!

"De leinti a tapasztalat”-

szeszélyre-hűtve oldalán

a pávatáncú-szabadság...

árnyék és husáng botvégeivel

terel toronyiránt!-- (szőke)

 

2014. 09. 29.

 

 

Oldal: Túlzások...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat