Célzás a konkrét körülményekre...

merthogy a sors is hibáz – bizony még

kanyargósan veszi útját (mondom rég) -

hol felejt - hol meg tapod - közönyével el

csak árnyékra megy... (szőke)

Orbánék, nemrég még sokat emlegették Bibót, mára már feledni látszanak intelmeit, amiként is pont az valósul meg most, aminek kerülésére felhívta anno figyelmünk:

„Bérencek” és „árulók” keresése folyik!

„A félelem, a veszély állandó érzésében szabállyá vált mindaz, amit az igazi demokráciák csak az igazi veszély órájában ismernek:

- a közszabadságok megkurtítása, a cenzúra, az ellenség

„bérenc”-einek, az „áruló”-nak a keresése, a mindenáron való rendnek vagy a rend látszatának s a nemzeti egységnek a szabadság rovására való erőltetése.

A demokrácia meghamisításának és korrumpálásának a legváltozatosabb formái jelentek meg (…): az általános választójognak a demokratikus fejlődés ellen való kijátszása, egészségtelen és nem tiszta szempontokon nyugvó koalíciók és kompromisszumok rendszere, az egészséges közösségi akaratképződést meggátló vagy meghamisító választási rendszerek vagy választási visszaélések, puccsok és átmeneti diktatúrák.” (Bibó)

Így Karácsony közeledtével egyre szomorúbban szemlélem a hatalom torz munkáját...

Semmibe sem kerül, de a jó kérése és megadása máris összeköt két embert.

Vannak olyan hatalmasságok, akik pont az ellenkezőjét teszik annak, amit a kereszténység tanít. Másokat letiporva tovább gyűjtik a vagyonukat, gyűlölködést hirdetnek, tagadják a szolidaritás parancsát, megtagadják a szenvedőktől a kenyeret és a jó szót.

A velünk született lelkiismeretet csak átmenetileg szoríthatjuk vissza, hosszú távon visszaüt. Az öröm viszont örömet teremt. Itt, a földön, a közvetlen környezetünkben.

Ha adunk egy falatot egy éhezőnek, ha adunk egy takarót a hajléktalannak, ha védelmet adunk a menekülőnek, ha rámosolygunk arra, akinek szomorú az arca, ha megpróbáljuk kibékíteni az egymással veszekedőket, akkor mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a világ jobb legyen. Ehhez megvan a hatalmunk.

Az erkölcsi normát megsértő cselekvés belső folyamatokat indít el az emberben (önmarcangolás, lelkiismeret-furdalás), míg a konvenció és a jog megsértése külsődleges büntetéssel jár, azaz, a konvenció esetében a helytelenítésen keresztül közösségi nyomás nehezedik az egyénre, a jogsértés pedig az adott közösség lelki vagy fizikai erőszakon alapuló szankcióit vonja maga után. Mivel a szociológiai elemzések számára a normához történő igazodás belülről vezérelt módjai nehezen vizsgálhatók, általában elegendő ezeket egységesen kezelni az erkölcsi cselekvések kategóriája alatt...

Ma az ember félelemben tartva... ez a valóság- a politika gyakorlata, pedig:

„A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.” (Bibó István)

Jó lenne ezt figyelembe venni, mert ahogy Radványi K. Miklós a Hír TV-nek mondta: Orbán Viktor miniszterelnök vezetése káros Magyarországnak, sajnos igaz. Igaz továbbá az is, hogy ami nálunk folyik, „az nemcsak az országnak, de az Európai Uniónak, a NATO-nak és ezzel az Egyesült Államoknak is hatalmas károkat okoz. Orbán egy inkompetens, primitív ember, aki ugyanilyen emberekkel van körülvéve” - ezt jól megfogalmazta a Szabadság Határai elnevezésű, konzervatív amerikai intézet első alelnöke.

A társadalmi rendszer üres absztrakció, ha nem látjuk meg benne az embert, aki a rendszer által formált valóság keretei között érez, vágyakozik, gondolkodik és cselekszik. Az emberrel sem megyünk messzire, ha viselkedése megfigyelése, leírása és magyarázata során nem vesszük figyelembe a rendszert, mely határt szab vágyainak, kijelöli mozgása pályáját. A rendszer benne él az emberben, miként az ember benne él a rendszerben. Sem a rendszer, sem az ember nem örökkévaló. Együttesük az idő rendjében keletkezik, s abban lesz végük is.

Létükért pusztulásukkal fizetnek.

Jó ha megjegyezzük:

Az eltűnés, a pusztulás, a megsemmisülés addig halogatható, amíg van valami, ami a fennmaradás, a fokozódás és a növekedés szempontjaként szembeszáll az elmúlással...

 

Szőke Emil:

Győző már győzhetetlen...

 

- ki mint veti ágyát...

már-már folytatnám de lásd:

dalomra a Sótlan még szótlan

elálló szava ki nem buggyan...

Ó - már ki ne könyörögje

csak nyögés lenne belőle -

tehetsége adjon jó szelet - szívre hajtva legyen vére

ajtódöndülése... S rá a „bekattanó zárak fogyó utak

körkörösen szűkülő enyheség

A jelenségek úgy megsűrűsödtek

hogy látnom kell a törvényt bennük és

el is fogadom

De sikerül-e

északi emberré válnia annak

aki megszokta a déli verőt

s kibírja-e – a szíve nem a bőre a valóságos és a lehető

fészkek gyülekvő meghiúsulását?” Gonosz a végzet!

- én is

hogy keze fölében ért itt

építi templomom én meg majd áldozom

már a vég felé mint kliens

mert

aranyért sem hoz vissza Cháron

akármilyen fortélyos is

így - csak Orcus mért határain lehet örök álmom –

 

U.i: „A magyar nemzet tehát a világon mindenféle sallangjával asszimilált, csak éppen azzal az eggyel nem, ami az egyetlen igazi és egyetemes asszimiláló közeg: a közösségi életének a sodrával.” (Bibó)

 

2017. 12. 05.

 

 

Oldal: Célzás a konkrét körülményekre..
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat