Csapdák hálójában.

Kalapács János blogja

 

Facebookon is fellelhető írásaiból

Nemzeti Alaptanterv és a demokrácia

Sziasztok,

 

Hogyan lehet az alap és a középfokú oktatás számára egybefüggő tanítási programot készíteni?

Sokféleképpen. Ahány ország, annyiféle megközelítés.

Közös elem, hogy minden országnak van valamiféle pedagógiai alapdokumentuma, amely az iskolai tanulásszervezés általános pedagógiai valamint téma-, tantárgy-pedagógiai szempontjait

A „mit tanítsunk” tartalmazza: kijelölik a tanulásszervezés irányait, értékeit és céljait, kijelölik a tananyagot, elrendezik az elsajátítandó ismereteket, előírják az elsajátítás követelményeit. Ezt a dokumentumhalmazt nevezik általában véve tantervnek.

Miből áll?

Maga a tanterv rendszerint több dokumentumra osztva készül.

Az általános célokat a „nemzeti tanterv, a téma felosztást a kerettanterv s e kettőre alapozva az iskolák a helyi tantervet használják. Legtöbb esetben e dokumentumok együtt határozzák meg az alkalmazható módszereket, a taneszközöket, az értékelés módját, a tankönyvek, és az alkalmazott taneszközök fajtáit is.

Hány és milyen típusú dokumentum születik, ill. azokat mikor és hogyan változtatják, mindig az adott ország jövőképe (ami nálunk nincs), nemzeti karaktere (na, az van!), lakosságának hozzáállása (?), a társadalmi berendezkedés formái (látszatdemokrácia), s a globális technológiai kihívások (nálunk, éppen most, a munkaerőpiac igényei) határozzák meg.

Jobb országokban, az általános képzés, a központi és a kerettantervek tartalma, széleskörű társadalmi vita tárgya.

Egyszerű a magyarázat.

Az általános tantervnek oly módon kell tartalmaznia a diákokkal szembeni elvárásokat, a társadalom, az adott ország s a környezete értékeinek átadására, „megtanítására” vonatkozó fogalomkeretet, hogy maga a tartalom tükrözze a társadalom jövőképét is. Attól függően, hogy a tanterv a tanulókkal szembeni elvárásokra vagy az értékek közvetítésére, netán inkább a jövőképre helyezi a hangsúlyt az oktatási rendszer működése egy-egy történelmi szakaszban mindig is az adott társadalom hétköznapjainak tükörképeként fogható fel.

A NAT tervezése, nem egyszerű feladat.

Ha pl. az ország kultúráját, történelmi hagyományait, anyanyelvének megőrzését, a tantárgyi tudást s a műveltséget preferáljuk a „poroszos”, amennyiben az idegen nyelvek elsajátítását, a társadalmak kölcsönös függőségének megértését, az érzékenységet a világméretű problémák iránt a „liberális”, és ha a társadalmi kihívásokra felkészülést, az életben való boldogulást helyezzük előtérbe akkor a „hatékonyság” elv kerül fókuszba az iskolákban s az adott társadalomban.

Libasorban

Magyarország nemzeti alaptantervében (NAT), a különféle változatait olvasgatva, az elmúlt 28 évben mindhárom fenti megközelítés helyett kapott, alkalmanként durva tartalmi változtatások árán.

Leszámítva néhány hónapot (a kilencvenes évek elején), társadalmi viták nélkül. A rendszerváltozás óta négy NAT jelent meg hazánkban.

A jelenlegi, 2012-től érvénybe lépett dokumentum az illetékes kormányok által hivatalosan kiadott dokumentumok sorában a negyedik (NAT4).

Az első, (NAT1) 1995 -ben, a NAT2 2003-ban, a harmadik, lényegében a 2003-as módosításával, 2007 – ben (NAT3), került kiadásra. Zárójelben jegyzem meg, nyakunkon a NAT5. Első indulatában a kormány, bevezetését 2018-ra vagy 19-re ígérte.

...a legújabb NAT verzión dolgozók (Csépe Valéria team) egyik alakuló ülésén készült 2017-ben.

Milyen lesz az új NAT?

JÓ.

Köszönöm a figyelmet!

Számoljunk!

A tanterv életbe léptetése, az alap és középfokú rendszeren végigfuttatása – általános iskolaszerkezetünket nézve, nyolcosztályos általános iskola + négy osztályos középiskola, minimum 12 évet venne igénybe.

Az elmúlt 28 év alatt, egy kis matematikai számítást végezve azonnal kiderül, miután bevezették az egyiket, már el is törölték azt, a következő bevezetése miatt.

Néhány évvel az első, majd a második, harmadik stb. bevezetése után az iskoláknak már kényszerűen azon kellett törni a fejüket, miként érvényesítik majd pedagógiai programjaikban és a helyi tanterveikben a következő NAT előírásait. Várhatóan így lesz a most készülő NAT 5 esetében is, 7-8 évvel a NAT4 elindítása után.

Egyetlen generációnak sem adatott meg a rendszerváltás óta hazánkban, hogy nyugodt, kiszámítható körülmények között, nyugodt, kiegyensúlyozott pedagógusokkal, az általános iskola első osztályától az érettségiig elsajátítva, végig lépdeljen egy meghatározott ismerethalmazon.

Az utolsó helyeken

Következő bejegyzéseimben látni fogjuk, a NAT-ok megszületésének története, szövegük és alakváltozásaik, pontosan érzékeltetik országunkban a demokratikus viszonyok hiányát. E dokumentumok tartalmukban rámutatnak arra, hogy az oktatási rendszerünk mennyire édes vagy éppen mostohagyermeke a politikának.

A bevezető sorokból is kiolvasható, azon nemzetek sorába tartozunk, ahol az oktatást fontosságban minden más társadalmi probléma megelőzi a közgondolkodásban (lásd. Melyek azok a legfontosabb problémák az ország számára, amelyekkel a kormánynak foglalkoznia kellene c. táblázatot a link megnyitása után a dokumentum 5. oldalán) Hazánkban, ellentétben sok-sok országgal, a NAT dokumentum nem nemzeti kincs, értékében nem egyenrangú az alkotmánnyal, vagy az alaptörvénnyel. Mindössze egy kormány- vagy miniszteri rendelet. Olyan dokumentum, mint említettem, amelynek bevezetését nem előzi meg közmegegyezéssel záruló társadalmi vita... a gyerekeinknek”, s „hogyan tegyük ezt” kérdések legfeljebb néhány szakember s az oktatási intézmények számára izgalmasak.

Valóban így van?

Vagy valamit nagyon elszúrtunk.

----------------

Megjegyzésem:

 

Remeg a lét,

szent áldomás nincsen. (szőke)

 

Sajnos most sem tudok mást mondani mint- hogy a politika ne avatkozzon bele az oktatásba. Pláne ne egy diktatúrában (!)

Amint beleavatkozik, ott a gyakorlat bukfencet hány! Összefüggéseket nem láttatják – feledve gyermekkorukat, nem is tesznek mást politikusaink mint okoskodnak... ilyetén irányt sem tudnak mutatni, amivel a családi körülmények negatív hatásait csökkenthetnék (például). A pedagógiai tevékenység differenciáltabb eljárásait nem is értik, így azt kidolgozni is képtelenek. Van KLIK – van PÖCS – van BECS – vízfejek, basáskodó területek és megkülönböztetések. Ezek nem segítik a motivációt, ami a tanulás eredményességét mint meghatározó tényező befolyásolná – mindig az érdek van előtérben (igen, a politikai érdek) – ezzel a negatív eltolódás biztos, szorongást kiváltó emocionális instabilitás jellemzően, ami az intelligenciát, az érdeklődést, az attitűdöt, az énképet befolyásolja.

Vegyük észre, hogy a személyiség egyrészt a társadalom hatására fejlődik, másfelől cselekvően hat vissza a társadalmi fejlődésre.

Nem kellenek Rezsi Szilárdok, hogy megmondják sokan vannak az egyetemen, pedig a gyárakban kellene lenniük... eredetiség tekintetében a bunkóság tűnik ki – és ez a Fidesznél általános... életkori sajátosságokkal nem foglalkoznak, sem a képességek szerepével, a személyi alkalmazkodás kérdésével, és a teljesítményeket befolyásoló tényezők kialakulásával sem.

Lehet általánosságokat mondani, amiből kiérzik a konkrét tennivaló, lehet szépet mondani és kirakatot fényezni, ettől még a normális lehet speciális (és fordítva)... a „kellene” szó többet szerepel mint a „kell”... csinálni kell, a kellene- a látjuk a problémát, de valami hiánya keresztül húzza a kell lehetőségeit (vagy túl bonyolultan fogalmazok, talán nem is vagyok érthető?)

Mégis folytatnám ekként is úgy,

hogy ki kellene dolgozni azokat a komplex, tudományosan megalapozott fejlesztő eljárásokat, amelyek az egyes évfolyamok teljes művelődési anyagába integrálódnának.

El kellene dönteni az egyes tantárgyi struktúrák integrálási mértékét, ami leginkább az iskola kezdeti szakaszában lényeges, továbbá azt, hogy a tantárgyi program ne csak az értelmi fejlesztést vegye célba, hanem fogja át a személyiség érzelmi szféráját és az interperszonális kapcsolatok alakítását is.

Végül a művelődési tartalom elsajátításában a hangsúly nem a tények megtanítására, hanem a tényekhez való kritikai viszonyulás kiépítésére volna helyes fektetni, tehát arra, hogy ne konformista jeles tanulókat neveljünk, hanem valóban alkotóan gondolkodó, az igazukat bizonyítani tudó embereket.

Ahhoz, hogy a tanulás a tanulói tevékenységet szabályozó, fejlesztő folyamattá váljék, meg kell találni az aktivizáció és a tanulásba beépített motiváció formáit. Ennek a célkitűzésnek az értelmi fejlesztés területén leginkább a heurisztikus tanulási mód és a kreativitás kibontakoztatását célzó tanulási stratégiák felelnek meg. A tanulás regulatív szerepének értelmezésénél figyelembe kell venni, hagy olyan tevékenységről van szó, amelyik célra irányul, és így minden egyes résztevékenységnek regulatív funkciója lehet.

A gyakorlat mindig más és ugyanakkor a tanulás a különböző tevékenységek hierarchikus egymásra épülését, illetve a különböző tanulási típusok egyidejű bekapcsolását is jelenti. Mindig meghatározó tényező lesz a tananyag, illetve az elsajátításra kerülő viselkedési forma jellege, a tanuló korábbi tapasztalatai, életkor sajátosságai és a tanulás konkrétan megfogalmazott módja.

Szépen el tudjuk mondani, a dolgok mibenlétét még-akár a potenciális lehetőségeit a legközelebbi fejlődési zóna figyelembevételével is, meg azt is, hogyan kellene kibontakoztatni, hogy a különböző életkorú és képességű gyermekeknél miként hozza az eredményt...

Ámde a gyakorlat és a pályán maradás nehézségeit senki nem látja? – még mindig a pénzszemlélet elsősége, a körülmények figyelembehagyása nélkül csak rontja a társadalmi értéket. Igen, a gyakorlat úgy működik, hogy hányadék lett az egész - 2010 óta minden elromlott... mindenben a „kellene” az első, ami nem más mint „kibújósdi”, a „kell” elmarad, mert a kirúgás veszélye ott, a leminősítés (apropó, a tanári minősítések terén sincs minden rendben) Új tanárok már az elején feladják... jobb esetben bemutatás nélkül lökik be az osztályba, hogy tanítson. Nyolc év elrontott munkáját kellene rendbe tenni az általánosban, általában pár hónap alatt. Lássuk be, ez nem megy... így nem is működhet semmi. Tudjuk, hogy a kirakatba mi kell, ehhez a régiek nagyszerűen alkalmazkodtak is. Az újak meg elmennek (pályaelhagyókká lesznek), mert amit tapasztalnak (itt kirívó esetek) – dolgozatírás: a lapra egy fasz rajzolva (szóvá téve, a gyerek kineveti tanárát)... kötelező oltás: nem adható be, mert a hatodikos részegen jelenik meg, a hetedikes lányok élettársi viszonyban élnek, a „szeretőtől” hosszú percekig csókolózva búcsúznak az iskola kapujában, a nyolcadikosok fele állandó rendőrségi ellenőrzés alatt stb. Sorolhatnám még, hogy a nyolcadikban nyolc szint van, olvasni nem tudnak, összeadásnál a számokat nem tudják egymás alá írni, osztás egyáltalán nem megy. Az osztályfőnök hívja fel a figyelmét az új (kezdő) tanárnak, hogy hatványozást ne taníts – minek az, hiszen középiskolába sem mennek, nemhogy egyetemre eljussanak. Ha baj van, akkor a tanárnak kell megalázkodni a gyerek előtt (osztályfőnöki ajánlás). Igazgató válasza: a szülők is ilyenek, milyen legyen a gyerek, de elvárása az új tanár felé, hogy három hónap alatt tegye rendbe az adott osztályt! Majd a cikizés és a lábtörlő-gyakorlat az új felé... egyszóval konfliktusok sora van, feszültség és kétely – észlelés eltorzulása a csoportnyomás alatt... saját észlelések pontatlansága, kétely és önbizalomhiány – eltorzult cselekvések... hol is (?) - hát az északi- északkeleti régiókban többséggel. Vagy eltagadjuk?

„Nevelni annyit tesz, mint emberré tenni. De ehhez az kell, hogy a nevelő is a gerincesek közé tartozzék.”

Juhász Gyula

Közösségről:

Voltak, akik a következő módon próbálták meghatározni: „ A közösség olyan együttműködő személyek csoportja, akik együttesen reagálnak valamilyen ingerre”

...a közösség, egyes vélekedések szerint: „A közösség mint valóság nem létezik. Reális csupán a személyiség.”

Mások ezt mondják: „Az egyén mint társadalmi valóság önálló tényezője nem létezik. Csupán a társadalom létezik.”

Ismét mások örülnek, hogy egyáltalán létezik ilyen sületlenség, és köteteket írnak róla.

Szóval, ők, szakemberek „tudósok” - ők is emberekből állanak! - pedig ajánlott, hogy elfogadjuk és bizonyítékok nélkül, hogy létezik személyiség is, közösség is. Nem fér kétség hozzá, hogy mind a közösséggel, mind az egyénnel foglalkoznunk kell... és folytathatnám az iskolai minősítésekkel... de majd legközelebb.

Valamit nagyon elszúrtunk – bizony el!

„A ma gyermeke a holnap felnőttje, aki majd építi gyermeke jövőjét, társadalmát, ilyen módon senkinek sem lehet közömbös mivé fejlődik, hogyan alakul gyermekeink élete.”

Perlai Rezsőné

-----------------

 

...a lét holdkóros-feledéssel átitatva- itt

 

adja rám a korhoz tartozót:

ősrészein

ráncos-bőrét hályog-szemmel

ködét

- veszve máris

semmi képességeimmel -

...ily beszennyezetten lopódzik ínségre testem – (szőke)

 

u.i.: „Nem prédikációkkal nevelünk. A szülőnek úgy kell viselkednie, ahogyan a gyerektől is elvárja, és ugyanolyan értékek szerint kell élnie, amilyen értékeket a gyerekének át szeretne adni. Ha nem így történik, akkor bármi, amit mond, csak felesleges szócséplés."

Dr. Ranschburg Jenő

 

2018. 03. 13.

 

 

Oldal: "Nemzeti Alaptanterv és a demokrácia"
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat