Egy kis filozófia...

Egy kitalált időben időre megszületett valaki, aki feláldozta magát az emberiségért! - Mára már a pénz lett az Isten, hol a hatalom Egy Embere ért is az érte való harc fortélyaihoz!

 

hogy lenne benne a felkelő nap ereje

ha bátor érzés csak félelme – már ma

új reményt vesztve

régit meg feledve - útjára

rongyolódik magában mint megkopott erény? – (szőke)

A hit egyáltalán nem valamiféle megátalkodott ragaszkodás egyértelműen hamis dolgokhoz:

a legtöbb ember megalapozottnak érzi sok hitét, meggyőződését, olyan esetekben is, amikor a szigorú bizonyítás valójában nem történik meg, és eme érzése nemhogy ütközne a társadalmi szokásokkal és elvárásokkal, hanem sokszor éppenséggel találkozik velük. Például egy szimpatikus embertől barátságos fellépést várhatunk a jövőben is, vagy nap mint nap használjuk a liftet, pedig semmi egzakt garancia nincs rá, hogy a felvonófülke nem fog éppen akkor leszakadni; valójában a hit jelensége széles spektrumon mozog a józan ész és a teljes (ön)becsapás mint két véglet között.

Ráadásul a közvetlen és azonnali igazolás hiánya nem zárja ki, hogy az, aki hisz, ne rendelkeznék valami részleges, heurisztikus jellegű igazolással, vagy elvárásokkal a szigorú igazolás jövőbeni megtörténtére vonatkozólag.

Mindezt azért szükséges kijelenteni, mivel léteznek vagy léteztek olyan gondolati irányzatok – filozófiai tanok, vélekedések – melyek akár a vallásos, akár a tágabb értelemben vett hitet leértékelték, azt károsnak vagy legalábbis fölöslegesnek gondolva.

Hit nálam bizalom is... a hatalom felé elveszett, az ellenzék felé még nem érzett... illetve- amit hihettem volna lassan kikopik elmémből, helyébe a hitetlenség nyomul...

A személyes, illetve általában vett bizalom teljes hiánya az autoriter rendszerekre, és főképp a totalitárius diktatúrákra jellemző... és most mi is van? - egy önkény úr önkényes rendje hitre építve

hol állandó háborúban állunk.

Orbán hiába mutatja ki vallásos oldalát, neki hinni lehetetlen, hamis szájjal hirdeti igéjét – szeretne kitörni valamivé, ám senkivé süllyed mégis, mert „csillagos magasban” akarja a legszebb dalt elzengeni, dalok Phaetonjaként, de érzi, hogy „az élet egyre hidegebb lesz”, amiben magányossága ugyan még küzdő és sikeres is (kirakatilag mindenképpen), de már a jövő alapozója nem lehet, csak papírhajó az, amin „gályázik” épp s megfeneklik hamarosan mesevirágos világában, amelyről már nem is tudjuk milyen volt a múltban csak azt, hogy most fájdalmas sara lett!

Hála a vezérünknek már háborodottan hirdet háborút, amit csak nagyon kevesen tapasztalnak meg közvetlen közelről, de amelyikről mindenki pontosan tudja, mennyire véres és ádáz.

Népünk túlélése múlna rajta?

A hatalom csökkentett szókincsű, a végletekig egyszerűsített nyelvet használ, és az ellenség propagandájának titulál minden ellenvéleményt.

Nem kell túl élénk képzelőerő ahhoz, hogy meglássuk a 2010 óta regnáló Fidesz-rezsim – benne - Orbán Viktor pártja folyamatosan mozgósít és készenlétben tart, mert harcban állunk: a komcsikkal, a libsikkel, a menekültekkel, Brüsszellel, Soros Györggyel.

„Feltétel nélkül el kell hinnünk, ha a Nagy Testvér azt mondja, hazaáruló az, aki kiszolgáltatja a hazánkat Putyin Oroszországának, és azt is, ha másnap azt mondja, a hanyatló Nyugattal kell harcolnunk azért, hogy Putyin segítségével megvédhessük a rezsicsökkentést. Soros György ellen pedig nem napi kétpercnyi, hanem 0-24 óráig tartó gyűlölet kötelező.”

Szóval, a hit... és a háborodott elme végigzsákmányolta már az európai birodalom ezer évét – sok ezer kilométerét. S e hittel felvértezve megint telik egy „játékra”! Egyelőre Orbán szójátékait élvezhetjük, bár egyre erőszakosabb tartalmakkal hintáztatja a népet hitébe, de mégsem tudja bölcsé tenni csak indulatmenetté emelni érzésben, ami köré hittel kell tömörülni a népnek. Itt a muszáj a hit! A hatalmi akarat, mert az erő!

Tehát: „A "hit" azt jelenti, hogy nem akarjuk tudni, mi az igaz.” (Friedrich Nietzsche)

 

Szőke Emil:

zárt-viszony

 

Vad bánatok

sajátos harcain

vakon lobog az érzelem...

- megelevenedés vágya egy ünnepi napon

világfájásra -

rá-vont- bánatokkal

újít

más irányba

zárt formáiból

már a viszony -

...bennem minősége új-képpel

nyúlik

a végtelenbe

önkifejezésre most

míg

más- más fátyol mögül

tartalmi dobbantásával

lelassúdott ütemre

lelt-mindene lett reménytelen -

így komorodik véggel

kényszerűen

akusztikáin

a vélt

vagy valós félelem

s máris nyomait karcolja lélek-falára

a „nyüzsgő és áradó” léttel –

 

2017. 12. 25.

 

Oldal: Egy kis filozofia...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat