Tehetetlenség...

 

 

„Dejó”, hogy vagyunk még!

Természetesen ma, akkoriban nem volt ilyen egyszerű. Amikor a történelemben gondolkozunk (nem Kövér, Orbán fejével- persze hogy nem) – különösen rendkívül gyorsan változó korunkban, gyakorta meghökkentő értetlenséggel tudjuk nézni húsz-harminc évvel ezelőtti önmagunkat. Meglepő, milyen gyorsan felejtünk. Akik pedig nem élték meg ezt a kort, nem is érthetik a történteket, ha nem ismerik az ország, és rétegeinek, csoportjainak, egy vezető párt- és az ellenzéki-pártok politikai tudatát, amely éppúgy meghatározója a történelmi pillanatnak, mint a gazdasági vagy társadalmi helyzet.

Nem a bunkóról beszélek, vagy azokról, akik azzá lettek. Hanem az igaziakról, akik a fejlődést tekintik elsődlegesnek!

Miért élezem ki a mondandómat? Mert az állapotok jelenleg „sötétek”, az erő – bár mutatják – mégsem velük van, a hatalommal, erőtlen, gyáva, cinikus gőggel- ma a hatalomban lenni nem érdem, sem szolgálat- semmi a kötelességek tekintetében... csak kételkedőket, töprengőket és huzakodókat „termelnek”!

Az internetadó sem az internetadóról szól, hanem az ország állapotáról, a régi orbáni való, már szöges ellentéte önmagának is (vagy akkor nem volt őszinte? – Nagy Imre újratemetésére gondolok) – valami hiánya támadt, ahogy a mában szellemisége- a jobboldalisága harcával éledt magára. Erőt mutat, mert hiszi magát igazságosnak, de a valóság épp az ellenkezőjét mutatja. Aki a rendőrséggel és a TEK-kel védeti magát, az csak egy diktátor és nem a népért dolgozó ember- magas méltóságában! Majd a Várban Elnökként báb lesz? - vagy egy Kormányzó, aki erőből kavarja a közvéleményt (egyik sem jó), „munkatársadalmával” mit hoz létre? - egy „modern” gulágot. Őrzők megvannak, a szögesdrót meg minek, ha úgy is cáfolhatatlan a valóság. Arra a kérdésre, mi a biztosíték, hogy a múlt bűnei nem ismétlődhetnek meg, azt kell mondanom, arra nincs garancia...

Olyan úton haladunk a munka- társadalmával, hogy az nem kompromisszum, hanem az orbáni rendszer sajátja – torzul a koncepciója, munka melletti éhezéssel csak bérrabszolga lehet az ember. A politika lényege, mindig a bizalom volt, hol van az ma? Mindig újabb és újabb nehézségekbe fognak ütközni, mert senki nem tudja mit akar Orbán (mit épít?), úgy tűnik még ő maga sem! Csak úgy bele a nagy-világba! - „Ruszkik haza”! - majd keblére öleli őket (persze hogy a piac kellene), csuhások térdre! - és most ő maga lett az Isten! Van ember, aki egy eszement kormánynak (Kormányzónak) bizalmat szavazhat, ilyen „hibákkal”? Hihetem? Nem!

Lassan kihátrálunk Európából (Kövér) – azért lassan, mert a pénzcsap még nyitva van, ha elzárják, akkor megsértődünk és kihátrálunk, mert nekünk senki nem parancsolhat! Ez nem más mint kétszínűség – minden rossz mindig a gyanakvással kezdődött... és csak csendben kérdem: ki szolgálja itt a nép javát? A kormány biztos hogy nem...

Az erő és igazság magában is vonz – azt nem szokás sulykolni – a hit itt fontos, hogy érezni kellene, a kormány értünk van, szolgál és tudja a kötelességét, hogy ami ebben az országban történik és történhet, az a nép akarata is egyben! De nem, mert a dumájukkal, és erőből adott tetteikkel „hazavágták” a magyar szellemi életet... a korlelet egy kór-lelet lett!

Átformálták a törvényeket (orbáni elképzeléseknek megfelelően), lebontották a múlt rendszerét az alapokig (mondják)... de az érzés megmaradt, hogy másolnak belőle? Nincs szomorúbb és megalázóbb, mint mikor a népet pisis gyerekként kezelik... korlátok közé vonták, mert a kormány úgy hiszi, hogy ez szüli a szabadságot – a magukét talán, de mint látjuk, már a világ felkapta a fejét az álságok miatt! Akik hisznek az emberben (a népben), tudják, hogy hajlott gerincű szolgákkal legfeljebb piramisokat lehet építeni, de nem a jövendőt. Akik hisznek az emberekben, azoknak van türelmük megvárni, amíg ki-ki a maga emberségéből, a maga tapasztalatai alapján talál a helyes útra – szabad akaratából, csupán a tényektől kényszerítve. És akik hisznek az emberekben, abban is hisznek, hogy lesz ehhez eszük és erejük. A nép megadta a bizalmat a vezetőknek, de a bizalommal visszaéltek, nincs igazi cél (legalábbis nem ismertek) – a keresztényi érzület magánügy- nem közügy és nem is igazi eszköz a jobbításra.

Volt egy ember, aki azt mondta, hogy akik munkával keresik a kenyerüket – és nem összeesküvéssel töltik az éjjeleket és nappalokat – reggel bemennek a munkahelyükre, és dolgoznak, valóságban velünk vannak... ezt az embert Kádárnak hívták! Mi lett a vége, és épp azok jóvoltából, akik most a fejünkre ültek, már tudjuk, de hogy ugyanazt vallják most, mint amit múltban- az több mint furcsa...

Munka kell, de megélni is kellene a munkából, önmagában a munka csak kényszer (ja- tartást ad)- ha csak az ellenségek számát akarják gyarapítani, nos ahhoz a legjobb úton haladnak. Az elnyomó funkció mit gyakorolnak már érezhető a bőrünkön... közigazgatás – törvényhozó, egyéb tevékenységben is, csak a legmódosabbak érthetnek egyet ezzel a hatalommal, a szegények kiszolgáltatottsága egyre nő! Ha nincs lehetőség a jobb életre (még csak el sem hitetik) – addig nem is lehet a származásbeli hátrányt sem eltörölni...

Az ország egyharmada ért egyet a jelenlegi hatalommal, a többi nem! - ha a dolgozó emberek társadalma nem mindenkinek épül, akkor bezárultak az érvényesülések kapui, a „lélek ópiumával” meg ne mérgezzenek, tartsák meg maguknak. Hol van már a négy kerék, a három szoba időszaka, letűnt a múlttal?

Hazugságok, statisztikai mutatókkal a variációkkal, és egyéb rákfenékkel- a mindent túllihegő hasznot-húzók társadalma lettünk. Nincs ideológia, csak mert bucka és hasra-eshetünk benne. Kímélet sincs csak egy torz érdek irányít... központi irányítás minden rossz oldalával, hol egy csalhatatlan, mindent eldönteni képes Központi Agy szabja meg és át a feladatokat. Ez ma Magyarország, „Itt az Idő” meg „Bízzon a Fideszben” és egyéb jelszavak mellett, az unortodox gazdaság értékéből táplált folyamatokban már a félország álla felkopott... az anyagi ösztönzők hiányában a túlélés lett elsődleges feladatunk. Munka- munka nélkül, megvonásokkal, megszorításokkal, adóhegyekkel és mindig újabbakkal - a tanulságok levonása most következik...

lesz ki elmegy ebből az országból, lesznek- akik tüntetni fognak – lesznek- akik a százezreket érintő intézkedések tételein hánykolódnak, ám a valós feszültségek ezzel a kormánnyal csak szaporodni fognak... immár elbizonytalanodott az ország!

Amire keresnünk kell a válaszokat az pont az orbáni ideológia, a szemléleti velejárói, a gazdasági érdekeltségek összefüggései- okai... vagyis: harc az egalitarizmus és érdekeltség között, központi irányítás az önállósággal, az elvont közérdek a konkrét egyéni érdekkel és csoportérdekkel, a mennyiség a minőséggel, az ártámogatás a világpiaci árakkal, a megszokottság a kockázatvállalással. Vagy totális lesz a csőd... a demokrácia meg írott malaszt.

 

Topog- totyorog, egy-helyben járva halad,
Ez keserű sorsunk jutalma a mának...
Hetvenkedő lármás vagányok zaja mar
Erőt vesz malaszttal s karmos-ága - gyakorlata
Testamentuma lapjain lett a hitalázat lélekharangja.
Ez Ő... kínozva vág- mindnyájunk csodájára -
Tarts lovat s ülj fordítva- jól fizet, bár a gyötrelem nagy!
Levitézlett bálvány tenger-nagy Várába
Engedményez nyílt szájjal – hogy rágyűlt a nép lármája?
Nekem a bocsánat... tiétek a kára – ki bánja...
S buzgón zeng dicséretet csak magának.
Éljen! - hisz cézári ágyékon fogant, képe drága.
Gyáván mégis, rátör más tulajdonára- tudja azt magának!-- (szőke)

 

 

2014. 10. 27.

 

 

 

Oldal: Tehetetlenség...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat